Nem elég szívünkön viselni, tenni is kell az állatokért

Furcsa véletlennek is nevezhetnénk, amint Korom Krisztinával egyik beszélgetésünk során kihozott a szófordulat. Kriszti az állatbarát egyesületeket érintő fotózásunkkal kapcsolatosan írt nekünk.

 

Mesélj magadról egy picit! Hogy kerültél kapcsolatba az állatokkal?

Korom Krisztina vagyok, 25 éves. Jelenleg Törökszentmiklóson lakom és Szolnokon, egy logisztikai cégnél dolgozok. Az állatokkal már egészen kis koromban szoros kapcsolatba kerültem, mivel az egész gyerekkoromat a nagyszüleimnél töltöttem, akik sokféle háziállatot tartottak. Rendszeresen részt vettem az állatok gondozásában, etetésében. Ennek ellenére szüleimmel panellakásban nőttem fel, és jelenleg is abban lakom, így eléggé korlátozott lehetőségeim voltak a házi kedvencek tartására: voltak tengeri malacaim, halaim, macskám, teknősöm, de az igazság az, hogy mindig is kutyára vágytam a legjobban. Pár évvel ezelőtt úgy alakult, hogy a szüleimtől kaptam egy Yorkshire Terrier kiskutyát, akit – amikor külön költöztem a szüleimtől – sajnos otthon kellett hagynom, mert Lili nagyon nehezen viseli a környezetváltozást, és jobbnak láttuk, ha a szüleim „pótgyerekként” tovább nevelgetik. Itt jött a „probléma”: ismét kiskutyán törtem a fejem…

Az állatok iránt érzett „kutyapárti” érzésvilágot miként élted át? Volt/van olyan egyesület, amelyikkel kapcsolatot tartottál? Mit láttál meg az egyesület munkájában, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod?

A törökszentmiklósi Befogad-Lak Állatvédő Alapítvány munkáját a Facebook-on keresztül folyamatosan nyomon követtem, figyeltem, hogy milyen akciókat, gyűjtéseket szerveznek, és örömmel töltött el, ha egy állat gazdára talált, hiszen az örökbe fogadható állatok mellett ezeket is folyamatosan közzé teszik. Úgy alakult, hogy testközelből is megtapasztalhattam egy menhely környezetét, emberi és anyagi szükségleteit, mert a napokban örökbe fogadtam egy kiskutyát, így volt lehetőségem beszélgetni az ott dolgozó önkéntesekkel.

10608815_820815721284448_691573797_n(A fotó forrása: internet)

Sajnos az elárvult kutyák és macskák száma sokkal nagyobb arányban nő, mint ahogy gazdára találnának. Ehhez a rendelkezésre álló emberi-, és anyagi lehetőségek igen korlátozottak. Ahogy értesültem, az önkormányzattól kapott támogatás igen kevés ennyi állat ellátására, a pénzt és az ellátáshoz szükséges eszközöket az önkéntesek rengeteg munkával próbálják előteremteni. Ekkor láttam, hogy mennyi energia és munka van abban, hogy ezek az otthontalan kutyák és macskák élelmet és fedett helyet kapjanak. Ami engem is tettre késztet a jövőben az az, hogy a bőrömön érzem egy „menhelyes” kutya feltétlen és határtalan szeretetét. Sajnos eddig csak sejtettem, hogy ezek az állatok onnan kikerülve milyen ragaszkodásra képesek, és mennyi boldogságot képesek adni egy kis törődésért cserébe.

 

Említetted, hogy örökbe fogadtál egy elárvult kutyust? Róla mit lehet tudni? Hogy szereztél róla tudomást, és milyen állapotban került hozzád?

Mázlival a mi történetünk, – mint mostanában sok minden – a Facebook-kal kezdődött – említette Kriszti. Az egyik este épp a szabadidőmet próbáltam elütni egy kis böngészéssel, amikor megláttam a már említett alapítvány önkéntesének a megosztását, miszerint találtak egy nagyon pici kutyust, de a megtaláló csak egy éjszakára tud helyet biztosítani számára. A helyzetet tovább rontotta, hogy a menhelyen sajnos parvo vírus ütötte fel a fejét, ami elég gyakori problémát okoz. Ez azért veszélyes, mert a frissen bekerülő kutyák többsége nem rendelkezik a megfelelő védőoltással, így ki vannak téve közvetlenül a fertőzésnek. Vannak elkülönítők direkt ilyen esetekre, azonban az már tele volt. Ez volt az oka, hogy a kiskutyát 2-3 hétre be kellett volna ideiglenesen fogadni, amíg kialakul a védőoltás általi védettség. Az önkéntesek másnap jelezték, hogy a kiskutyát a megtaláló mégis szeretné megtartani, így én kutya nélkül maradtam… 6 napig.

Annyira lelkes lettem, hogy egész nap a kutyákat néztem a menhely oldalán, ahol rátaláltam Mázlira. Pár napig hezitáltam, mert attól tartottam, hogy nem tudok majd elég időt szentelni a kutyára, de úgy döntöttem belevágok, mivel ennek a kutyusnak szüksége van a segítségre.

Mázli egy keverék kutyus, talán vizslára hasonlít a legjobban, viszont annál jóval kisebb. Mázli is megjárta a poklot: a határban találták kirakva, törött lábbal 2 testvérével együtt. Sajnos a megpróbáltatásai itt sem értek véget: elkapta a parvo vírust, amelyben a társai többsége elpusztult, viszont ő túlélőként ezen is átverekedte magát. Mázli nagyon rossz állapotban, legyengülve fogadott a menhelyen, de abban a pillanatban, ahogy a kezembe adták és egymásra néztünk valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Ahogy megfogtam a kis törékeny legyengült testét elkezdtek potyogni a könnyeim, ő pedig az örömtől remegve nyalogatta az arcomról, 10 perc múlva már az anyósülésen utazott mellettem az új otthona felé. Szerelem volt első látásra mindkét fél részéről.

Másfél hét elteltével Mázli állapota sokat javult. Életvidám, boldog kiskutya, minden pillanatát igyekszik a közelünkben tölteni, ezzel rengeteg örömet okozva nekünk.

 

Miként kényezteted Mázlit?

Mázli most kimondottan sok odafigyelést és törődést igényel, nagyon oda kell figyelni az etetésére. Az a legfontosabb most, hogy megerősödjön. „Hálistennek”- említette Kriszti megkönnyebbülve – a törött láb már addigra rendbe jött, mire hozzám került, azonban a parvo „pusztítását” az én feladatom rendbe tenni. Minden nap munka és edzés után friss, számára a legtöbb tápanyagot tartalmazó főtt ételt készítek neki. Emellett a lakás egy játszótérré változott, és minden szabadidőmet annak szentelem, hogy Mázlival játszok és próbálom mindazt a törődést és szeretetet pótolni, amit eddig a kis életében sosem kapott meg. Árnyék lett a második neve, mert követ mindenhova. Szerencsére a barátok is nagy kutyakedvelők, többször besegítenek a gondozásba, és sűrűn látogatják a kis jövevényt.

 10705319_859742917371374_1259573199_n

(Mázli – lásd cikkünk borítóképét is)

 

Honnan hallottál a fotózásunkról és az egyesületek együttműködéséről? Fontosnak tartod a kezdeményezést? Ajánlanád másoknak is a lehetőséget? Miért? (Esetleg lehet tudni, hogy milyen formátumban szeretnél támogatást nyújtani az egyesületnek? Vagy többet is támogatnál adománnyal?)

A fotózásról ugyancsak a facebook közösségi oldalon keresztül értesültem, ahol a hírportál egyik munkatársának az oldalán láttam meg a kedvezményezést, és rögtön írtam is neki, hogy szeretnék benne részt venni: kellemest a hasznossal. Szerintem minden ember, aki imádja a kutyáját örülne, ha készítenének közös fotókat a kedvencével, és az, hogy ezzel egy jó célt szolgálhat, az kimondottan vonzóvá teszi ezt. Igyekszem minél több ismerősömnek ajánlani ezt a lehetőséget, rengeteg kutyabarát emberrel tartom a kapcsolatot. Ezzel egyidejűleg jeleztem a törökszentmiklósi alapítványnak, hogy amennyiben szeretnének részt venni ebben az együttműködésben vegyék fel a kapcsolatot.

Úgy gondolom, hogy élelemmel szeretném támogatni az egyesületet, ha lehetőségem adódik akár többet is. Ahogy említettem a materiális támogatás mellett szeretném minél több emberhez eljuttatni a fotózás lehetőségét, ezzel is támogatva a törökszentmiklósi alapítványt és más alapítványokat/egyesületeket.

 

Milyen üzenetet továbbítanál legszívesebben az állatbarát gazdik felé, miért használják ki a hírportálunk lehetőségét?

Úgy gondolom, hogy a legtöbb gazdi azért nem vesz részt hasonló kezdeményezésekben, mert nem értesülnek a lehetőségről. Aki imádja a kutyáját, annak azt hiszem nem kell üzennem semmit, csak továbbítani neki a fotózást. Aki pedig egy kis biztatásra szorul, annak azt üzenném, hogy remek élmény a fotókon viszontlátni azt a megmagyarázhatatlan érzést és azt a különleges világot, amely kialakul egy gazdi és a kedvence között.

 

Köszönjük a riportot!

 

A fotózásról szóló felhívásunkat IDE kattintva olvashatják el! Szeretnének egy videós összeállítást is látni az egyik fotózásunkról? ITT megtalálják!

Csatlakozzanak Önök is hozzánk közösségi oldalunkon is, ahol beszámolóink azonnal megjelennek és figyelemmel is követhetik környezetük híreit! (Köszönjük!)

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: