Célozni és lőni tudni kell – Péni István ifjúsági olimpiai bajnok sportlövő Karcagon

2014. október 10-én, Karcagon tartott beszámolót Péni István, akinek karcagi kötődése dédpapája által alakult ki, hiszen ő karcagi volt.

 

A délután 5 órakor kezdődött beszámolóban több témakör is felmerült. Hol és hogyan voltak kint a versenyen? Mettől-meddig tartózkodtak kint? …és a kérdések sora végeláthatatlan.

Bevezetőként említésre került, hogy 2014. augusztus 16-tól augusztus 28-ig került megrendezésre a II. Ifjúsági olimpia Kína Nanjing tartományában.

A kint eltöltött időtartamról – István említése szerint – 3 hetet töltöttek el 50 magyar sportoló, és szinte ugyanennyi edző társaságában. Aminek igazán lelkesítő hatása volt számára, és örömmel töltötte el őt, az az a tény volt, hogy mind a két edzője vele tudod lenni, tudta biztatni őt.

A helyezéseket tekintve egyéni megmérettetésben bronzérmes lett, de a nanjingi ifjúsági olimpián a lövészet befejező versenyszámában, a légpuska vegyes csapatok küzdelmében aranyérmet tudtak szerezni. Mindaz, hogy kijuthattak az olimpiára már büszkeséggel tölti el, de az érmek általi elismerések külön fokozzák ezt az érzést.

A megmérettetéseket tekintve a vegyes csapatversenyben egyiptomi társával tudták a legnagyobb fölénnyel diadalmasan vezetni a versenyt, miközben egyéni, országos csúcsot állított fel. Ezzel a csúccsal reméli olyan eredményt sikerült elérnie, amelyet nem tudnak egyhamar megdönteni- említette.

Beszámolójában köszönetet mondott szüleinek a támogatására, illetve a hosszú és alapos felkészülésnek, amelyet az edzőknek köszönhet.

 

Hogy honnan is szerezte a sport iránti szenvedélyét és szeretetét?

Míg édesanyja válogatottságig vitte, édesapja Világ- és Európa bajnoki éremmel ért el helyezést korábban. Vagyis István ebben a sport iránti szeretetben, és környezetben nőtt fel. Az előbb említettek által hamar beleszeretett a sportlövészetbe, bár igazából elsőnek „focizot”- fűzte hozzá. A labdasportot – térdsérülés miatt –félévre szüneteltetnie kellet, amely időszak alatt kezdett érdeklődést mutatni a lövészet iránt.

Ahogy lenni szokott, egy idő után többet foglalkozott a lövészettel, mint a futballal. Végeredményként pedig a labdajátékról lemondott, és a lövészetet választotta.

10728706_1507896126136338_2086783566_nFotó: Oláh Diána Judit – Péni István Karcagon

Elmondása szerint szülei soha nem erőltették rá, de mindig kijárt az edzésekre és minden alkalmat megragadott, hogy lőhessen. Ahogy említette: Ő sem fogja saját gyermekére ráerőltetni a sportot, azt érezni, szívvel-lélekkel kell csinálni a sikerek reményében.

Személyiségét tekintve kiskora óta benne van a győzni akarás vágya, és úgy érzi, mindig van mit fejlődni és javítani, hiszen erről szól a sport.

A tanulmányokat tekint a sport miatt igazán keveset tud járni iskolába. Idén például 8 alkalommal volt bent, ezért magán tanuló lett. Mindezek ellenére, – hogy naponta kétszer jár edzésre, és igen komolyan veszi a sportolást – megkapta 2013-ban a „Budapest éltanulója-élsportolója” címet.

A fiatalember középiskolai tanulmányait tekintve fizika-matematika szakon végzi azt, de tervei szerint közgazdasági ágon tervezi az egyetemet. Azt mondta: aki a tanulásban nem boldogul, annak a sportnál is gondjai lesznek.

Említése szerint hiányzik neki, hogy ő is járjon bulizni a többiekkel, de ő inkább gyakorol és értékeli azt, hogy míg a többiek az iskola padban ülnek, addig ő a világ különböző pontjaira jár versenyekre.

 

Amikor kérdések feltevésére került sor, munkatársunk nem habozott:

El tudsz képzelni valaha Magyarországon egy ilyen olimpiát?

Ifjúsági versenyt természetesen el tudnék képzelni. Arról is volt szó, hogy a későbbiekben Orbán Viktor megpróbálja „Magyarországra hozni az Olimpiát”. Nagyon örülnék, ha lenne egy olyan olimpia, ahol Magyarországon magyarként tudnék indulni. Remélem összefog jönni.

Mi volt a legfurcsább, amivel kint találkoztál?

A legfurcsábbnak ezt az egész olimpiai hangulatot…, bár nem is tudom elmondani, ezt igazából át kell élni – említette.

Az olimpiai falu magába véve akkora élmény. Magában az, hogy a sportolók együtt vannak és megismerhetik egymást is egy külön életérzés.

Tanultál e valamit a helyi nyelvből?

Természetesen ragadt rám valami: Megtanultam köszönni, megköszönni. Nagyon örültek a kínai segítők, amikor saját nyelvükön megköszöntem a segítségüket. Természetesen megismerkedtem pár más szóval is – mondta mosolyogva István.

A Kínai ételt megkóstoltad ?

Nem, nem kóstoltam. Nem engedte meg a csapatvezető. Az ok egyszerű: ne legyen semmi bajunk, semmilyen gyomorrontásunk. A verseny után egy helyi gyors étteremben viszont engedtünk a kísértésnek, de nem olyan mit az itteni kínai étel.

Mi üzennél a sportolótársaidnak, mivel biztatnád őket?

Sportoljanak, megéri!! Óriási élményeket okozhatnak. Legyenek szorgosak, nyerjenek sokat. Ha alázattal és kellő szorgalommal csinálják, akkor ők is eljuthatnak ilyen helyekre.

 

A délutánról készült fényképeinket ITT tudják megtekinteni albumunkban.

 

Köszönjük az élménybeszámolót, és reméljük hamarosan újabb szép sikerekről írhatunk! További érmékben bővelkedő sportolást kívánunk!

 

Csatlakozzanak Önök is hozzánk Facebook oldalunkon, és kövessék figyelemmel a vidék híreit! IDE kattintva tudnak követőinkké válni.

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: