A sport, ami a véreddé válik (200 felett két keréken) – Interjú Szentesi Péterrel

Rendszeres olvasóink tudhatják már, hogy hírportálunk igyekszik megismertetni Önökkel a vidéki sporttal, versenyekkel kapcsolatos programajánlóktól kezdődően a részletes beszámolókig átfogó ismereteket. Szentesi Péterrel még az elmúlt idényben találkoztunk, amikor anno megállapodtunk abban: a szezon vége felé közeledve interjút készítünk az utóbbi évek munkásságaitól kezdődően az eddig elért eredményekig. Ennek is eljött az ideje.

 

Mesélj magadról! Mit lehet rólad tudni?

Szentesi Péternek hívnak, 1987. február 23-án születtem Debrecenben, de karcagi lakos vagyok, és az is voltam. Általános- és középiskolai tanulmányaimat is Karcagon végeztem, majd a Szolnoki Főiskolára járva felsőfokú szakképesítést szereztem. Munkaköreimet tekintve nem vetettem meg a fizikai munkát sem, de mindig is a technika, műszerészet iránt érdeklődtem inkább. A kereskedelemben eltöltött időt követően hivatásos tűzoltó lettem.

Akkor sok munkakörben tevékenykedtél, és úgy látjuk, hogy keresed is a veszélyt. Hogy kerültél bele a motoros körökbe, a versenyzésbe?

14 éves koromban kezdtem el motorozni – emlékezett vissza Péter.

125 ccm-ben versenyeztem Kunmadarason és Debrecenben is gyorsulási versenyen. 2005-től történt egy kis kihagyás (amikor quad bajnok lettem), és 2008-ban próbálkoztam ismét, ahol kisebb sikereket értem el. Ekkor ismét abbahagytam a versenyzést és 2012-ben egy YAMAHA MT 01-el különdíjas lettem – mondta mosolyogva.

A 2013-as év szintén kimaradt, de az idei évben vettem egy SUZUKI GSX-R 1000 motorkerékpárt, és kiváltottam a szükséges versenyzői licenceket is. Ebben az évben kezdtem el hivatalosan is versenyezni a S-Riders csapat tagjaként, illetve a Magyar Motorsportszövetségnél regisztrált versenyző vagyok.

Hogy kerültél bele a motoros körbe? Honnan kedvelted meg a motorozást?

A családi kör nagy hatással volt rá: „Mindenki motorozik” – vágta rá Peti.

„A motorozás veszélyes.” Sokan így társítják ezt a két fogalmat. A bukásokkal, balesetekkel hogy állsz?

Mint lenni szokott az ilyen hobbival és szenvedéllyel rendelkező személyeknél, természetesen már én is átestem kisebb-nagyobb eséseken. A legnagyobb pont Kunmadarason sikerült…

10312539_1486783358274118_84625538733338155_n

 

A versenyengedélyekről mit kell tudni? Min kell átesni egy licenc megszerzéséhez?

Az első összetevője a jelentkezésnek egy jelentkezési lap – mondta viccesen, mert aki ismeri Petit, az tudja, hogy lételeme a humor.

A másik fontos összetevő a vizsgalap. Külön le kell belőle vizsgázni, hogy tudod-e miről szól maga a verseny. Ez egy 30 kérdésekből álló elméleti teszt.

Ezt követően át kell esni egy sportorvosi, egészségügyi része is az engedélynek, ahol a látástól az EKG-n át mindent meg kell csináltatni.

„Ha mindenben megfeleltél, akkor küldenek cserébe egy plasztikkártyát” – és ismét a humoros oldalát mutatta nekünk Peti.

A kártya arra jogosít fel, hogy versenyezhetünk. Az éves licenc és az alkalmi jellegű engedélyek között az a különbség, hogy amíg év elején megadjuk a kategóriát, akkor más kategóriában nem indulhatunk. (Éves licenc.) Akik pedig napi licenccel versenyeznek – az utcáról beesve akár -, ők akár több kategóriában is versenyezhetnek. Természetesen ők a hivatásosok között nem indulhatnak.

A licencekbe természetesen benne van az életbiztosítás és felelősségbiztosítás, egyfajta teljes körű védelem.

Talán fontos azt is megemlíteni, hogy a napi licenceknél 4.000 Ft-ról beszélhetünk – tette hozzá. Ezért az összegért „biztosítva”, és versenykörülmények között próbálhatja ki magát a versenyző.

 

Térjünk rá a bajnokságra. Hogy kell elképzelni? Hány versenyből áll?

A Magyar Bajnokság 5 versenyből áll, amelyből 3-at Kunmadarason, 2-őt Kiskunlacházán rendeznek meg. Ezen felül voltam még ugyan más versenyeken is, de ez az öt verseny összesített pontszáma adja az éves eredményt, a Magyar Bajnoki helyezést.

 

Hol lesz az éves eredményt értékelő díjátadó, vagy ezt hol és mikor értékelik?

2014. november 15-én (szombaton) lesz Domonyvölgyben a díjkiosztó a Lázár Lovasparkban. Ez egy állófogadással egybekötött rendezvény lesz, ahol díjaznak majd minket. A díjazottak között kupák, oklevelek és ajándékcsomagok kerülnek átadásra. Fontos megemlíteni, hogy pénzjutalom nincs.

 

Kanyarodjunk egy picit vissza még a szezonra és a versenyekre. Mit kapnak, mi az az életérzés, amit kap egy versenyző a versenyeken?

Ugye említettük a napi licenc árat… Ezért az összegért versenykörülmények között – mért időeredménnyel és lámpás indulással -, teljesen profi körülmények között tudja magát kipróbálni az illető. Miközben gyakorolhat és éles helyzetekben is kipróbálhatja magát – utalt Peti a versenyzésre -, addig jelentős tapasztalatokra tehet szert.

Azt azért még megemlíteném, hogy a tapasztalatszerzés mellett nagyon fontos a környezet. Mivel lámpás indulásokról beszélhetünk, így az idő is függvénybe teszi a verseny kimenetelét. A reakcióidő nagyon fontos! – tette hozzá.

Miközben belemélyültünk a motorsport rejtelmeibe, megtudjuk a beszélgetésünk során, hogy Kiskunlacházán kettőszázad másodperces eltéréssel– szinte egyszerre – szakították meg a versenyzők a fotocellát.

A közlekedésben résztvevők jól tudják, hogy lámpás kereszteződéshez érve is, van reakcióidejük a sofőröknek reagálni, és elindulni. Versenykörülmények között ennek az időnek bizony fontos szerepe van.

Mekkora volt a te reakcióidőt a 2014-es évben?

A legrosszabb időm – ahogy a lámpa fényét követően elindultam – 0,2 másodperc volt. A legjobb időm 0,099 másodperc, amely alatt azt kell érteni, hogy 0,1 másodpercen belül elindult a motor.

Honnan tudod pontosan, hogy milyen időt futottál és milyen reakcióidőd volt a versenyek során?

A futam végén mindig megkapjuk az adatokat. Mivel – az Amerikából átvett – távolság ¼-ed mérföld (402 méter), abból részadatokat is megtudunk. Többek között ilyen a 60 láb, féltáv, és az előbb említett teljes táv, a negyed mérföld.

Amire még nagyon büszke vagyok az az, hogy 1,51-es (másodpercben mért) idő alatt tettem meg a 60 lábat. Ez annyit jelent, hogy (Nem én! – említette mosolyogva) a motor 18 métert tett meg ennyi idő alatt. A teljes távot tekintve a legjobb időm: 9,88 másodperc.

 10610745_1486783628274091_3415733880964848996_n

Beszélgessünk egy picit komolyabban: Mi volt az a legnagyobb sebesség, amit elértél, illetve amivel „utaztál” már?

Erre úgy válaszolnék: 300 km/h körüli sebességet már értem el…

 

Lélegzetvételnyi hatásszünet után egyből rákérdeztünk: Mit érez, mit lát egyáltalán olyankor az ember?

Ami előttünk van 100 méterre, abból szinte semmit nem lát az ember – vágta rá Peti. Olyannyira nem tudjuk megkülönböztetni a tárgyakat, hogy az erdőt nem tudjuk megkülönböztetni a mezőtől – nem áll át a szemünk olyan gyorsan. Az viszont biztos, hogy a gyorsaságból adódóan is, 50 métert pláne, de még 100-at sem látunk magunk előtt.

Gyorsan levezettünk magunkban (az általános iskolában tanult) számítást:

Ha 100 km/h-val utazunk az autóval, akkor 1 óra (60 perc) alatt 100 km-t teszünk meg. Ha 300 km/h-val utazunk, akkor az 1 óra alatt 300 km távolságot jelent. Ebből az következik, hogy 300 km/h sebességgel utazva, 1 perc alatt 5 km-t, 1 másodperc alatt 83,33 métert teszünk meg. Vagyis picit sem csodálkozunk azon, hogy 300 km/h-val utazva az előttünk lévő 100 métert nem is látjuk.

 

Miután próbáltuk felfogni ezt az őrületes sebességet (ami lehet csak nekünk az, de még nem volt hozzá szerencsénk kipróbálni, így nem nyilatkoznánk ebben a témakörben), igyekeztünk visszatérni a motorozás technikai oldalára.

 

Korábban említettük, hogy november 15-én kerül megrendezésre egy átadó, bejött az őszi-téli szezon. Mit csinál ilyenkor egy motoros? Vége a szezonnak.

A versenyzők és motorkerékpárjaik kipihenik az éves fáradalmakat. A motorokat ilyenkor szokták a tulajdonosaik mind a fizikai, mind egyéb megterheléseiket, kopásaikat, sérüléseiket kijavítani, vagy legalább felújítani a szerkezetüket.

Kuplung, váltó és társai – fűzte hozzá Péter.

Belecsöppentünk a verseny anyai részét érintő oldalába. Hogyan állnak ezekhez a versenyzők és a támogatók? Van egyáltalán támogatói oldal a saját zsebből fizetett ráfordításokon túl?

Talán ott kellene leginkább kezdeni ezt a témát érintve, hogy nagyon kevesen ismerik a motorsportokat (illetve azok lehetőségeit)– mondta.

A foci, kézilabda és más felkapottabb sportokat már szponzorálják, addig a motorsportokat nem annyira. (Bár ez a cégek számára is kedvező lehetőség lenne, hiszen azon kívül, hogy a versenyzők többfelé, több versenyen is részt vesznek – többen láthatják például az adott vállalatot a motoron elhelyezett logó által is –, különböző vállalati kedvezményeket tudnak igénybe venni. A lehetőségek tárháza nyitott.)

Példaként (lehetőségként) említeném meg az évente május 1-jén megrendezésre kerülő kunmadarasi motoros majálisokat, amikor a pár hónapos csecsemőktől kezdődően a legidősebb korosztály is élvezettel vesz részt a rendezvényen.

Saját ötletként mit fogalmaznál meg, hogy lehetne ezt az érdeklődést, „befektetési” oldalt egy picit élénkíteni?

Mint minden technikai sportnak, így a motorversenyzésnek is vannak háttérmozzanatai. A gépeket fel kell készíteni az adott szezonra és versenyekre. Én úgy látom, hogy kevés hír szól még mindig rólunk és a versenyekről. Ha van független médiatámogatottságunk, akkor talán vonzóbbak lehetünk. (Itt jegyeznénk meg, hogy szerkesztőnk az idei évi majálisról írt és videót is készített. Mi már elkezdtük ezt a folyamatot, ha a továbbiakban meghívást kapunk, akkor folytatni is fogjuk!)

Fura volt számomra az is – mondta Peti – hogy Kiskunlacházán a nézőközönség szinte minimális. Pedig autós-motoros gyorsulási verseny volt egyszerre megrendezve, de mégis kevesen voltak szerintem. Valahogy arra vagy nem érdeklődnek az emberek a motorsportok iránt, vagy egyszerűen nem tudják, hogy van ilyen lehetőség – gondolkodott el riportalanyunk.

A versenyek általában 14 év alatt ingyen látogathatóak, 14 éves kor felett viszont belépőjeggyel lehet részt venni rajtuk. Míg a gyermekeknek játszóház, ugráló, és más programok vannak, addig a felnőttek szétnézhetnek a kiállítók között, ahol több autós-motoros kiállítóval megismerkedhetnek, kipróbálhatják a járműveket, elvihetik a prospektusokat, illetve nyereményjátékokon is részt vehetnek. Peti szavaival élve: megéri.

 

Szót ejtettünk a támogatókról. Egy technikai sport finanszírozása elég költséges. Neked van-e már támogatód, illetve ha nincs, akkor mire lenne szükséged?

Ez egy komplex kérdés. Természetesen minden válasz finanszírozási jellegű. Sajnos még nem rendelkezem támogatóval, de az eddigi eredményeimet nézve bőven megérné neki(k), ha egy (vagy több) vállalkozás/vállalkozó látná bennem a lehetőséget.

Jelenleg a 2015-ös évet az utcai kategóriában tervezem, mint az idén. Azt követően pedig természetesen szeretnék feljebb lépni egy magasabba. Ennek viszont hihetetlen nagy anyagi vonzata és szervizigénye van, amihez már szükségem lenne támogatóra.

 

A támogatói oldalát nézve – a versenyekből adódó helyszínek után – elég sok helyen megjelenik a motorral Peti. Azon túl, hogy a versenyekről publikációk is készülnek fényképes, videós beszámolókkal országos hírre tehet szert a támogató. A futamokra történő utazások egy speciális motorszállítóval történnek, ahol még útközben is láthatják az adott reklámot, logót az emberek mindamellett, hogy az elért eredmények pedig a támogatónak is presztízsértéket jelentenek.

Ráadásul az én motorom az közúton is közlekedhet, hiszen Public=utcai kategóriában versenyzek. (Vagyis rendszámmal rendelkezik.) Így motorozásaim során mind helyben, mind – versenyektől mentes – más területeken is elvihetem a hírt bármerre. A többi megállapodás kérdése – tette hozzá mosolyogva.

 

Összesítettük magunkban azt, hogy Péter dolgozik, mellette hobbijának él, és versenyekre jár. Elgondolkodtunk azon, hogy miként tudja a kettőt összetársítani.

A válasz meglepően egyszerű volt: „Azért nem voltam nyaralni, mert az összes szabadságomat a versenyidőpontokra vettem ki.” – tömör és pontos választ kaptunk kérdésünkre, de már beszélgettünk is tovább.

Ha már motorokról esik szó, egy alapvető kérdést még nem tettünk fel: Motorosként könnyebb a csajozás?

Alapvetően megnéznek, integetnek, de nem. Nekem amúgy is párom van, erről mást kell kérdezned – fordult munkatársunkhoz Peti.

 

Akkor térjünk rá más témakörre. Ejtsünk még pár szót a családról. A hozzád közelállók miként viszonyulnak ahhoz, hogy versenyzel és egy veszélyes sportot űzöl?

Brigi (Peti párja) is elfogadta azt, hogy neki ez a lételeme. A szülei pedig hozzászoktak bő tíz év alatt, hogy motorozik. “Az egészséges féltés az természetesen mindig megvan.” – hangzott a válasz.

 

Záró gondolatok között mit fogalmaznál meg? Mi az az ok, vagy tényező, amiért érdemes kimenni nézőként/versenyzőként a futamokra és versenyekre?

Azokhoz szólnék inkább, akiknek van egy egészséges versenyszellemük. A motorosokon kívül itt most más sportok kedvelőit és szurkolóit, az átlagpolgárokat is értem. Nálunk a technikailag hasonló járműveken túl az emberi tényező is döntő. Tizedek, de inkább századok dönthetik el az eredményt, és dönthetik el, hogy ki a nyertes. A versenyzőkkel ráadásul nyugodtan lehet beszélgetni, illetve fel lehet ülni a motorokra is. Már a családias, barátias hangulat is kellemes érzés mind a nézőknek, mind a motorosoknak. Ez egy nyitott, nagy és szép család. Ez nem focimeccs, hogy csak a lelátóról lehet nézni, hanem oda lehet jönni, bár kipróbálni nem lehet a versenymotorokat, de fényképezni szabad! Sőt! Kötelező! Szeretettel várok és várunk minden érdeklődőt a versenyeken és természetesen engem is meglehet keresni. (Peti elérhetőségét szerkesztőségünkben utánakérdezve megadjuk: [email protected] )

 10382840_1486784238274030_625000694331456057_n

 

Köszönjük a riportot és gratulálunk Szentesi Petinek az OB 2. helyezéséhez! További szép eredményeket, minél hamarabb találj szponzort álmaid és célod beteljesüléséhez, illetve nem utolsó sorban: balesetmentes versenyzést kívánunk!

 

 

Riportunk elkészítése után még kaptunk egy kiegészítést Petitől, aki az alábbit írta – természetesen „Petis stílusban”:

A gyorsulás egy olyan érzést nyújt, amit talán így tudok megfogalmazni: Van a szex, és van a gyorsulás. A többi csak ezután lejjebb…

A versenyzést pedig azért imádom, mert ez tényleg egy közösségi sport. A pálya közel a szurkolókhoz, a nézők körülnézhetik a motorokat, autókat. Ezért imádjuk a drag versenyzést! A sport, ami a véreddé válik!”

 

Szentesi Péterrel készített fényképeinket IDE kattintva (KATT!) tudják megtekinteni.

 

Ha tetszett az összeállításunk, akkor csatlakozzanak Önök is követőink táborába a facebook közösségi oldalon, amelyet itt tudnak elérni:

https://www.facebook.com/videk.ma

(Köszönjük!)

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: