Fotó: Bodnár Csaba/Vidék.MA

Versek és fényképek Magyarország tájairól – Várjuk olvasóink verseit!

A Vidék.MA hírportál közösségépítő és kulturális értékeket megőrző tevékenységként az amatőr/hobbi írókhoz, költőkhöz, fényképészekhez szólva hirdeti meg a vidéki élet ábrázolását bemutató versek, novellák és fényképek nagyközönség előtti feltárását.

 

Nem mindenki vágyik a hírnévre, ugyanakkor belső értékeinket sokszor saját szavainkkal megfogalmazva mégis közzétesszük akár szűk családi, vagy kicsit szélesebb ismeretségi körünkben.

 

H. Lakatos Margit “A Tiszánál” című versén gondolkodva arra jutottunk, hogy ez a méltán büszke folyó sok-sok emberi tettnek esett már áldozatul. A következmények beláthatatlanok, a múlt pedig mindig nyomokat hagy.

A Tiszánál

Lementem a Tisza partra
tűző napsütésben,
azt hittem, hogy szépet látok
a gyönyörű fényben.
A kanyargó Tisza folyó
oly mocskos, oly sáros,
kint a parton pet palackból
van egy egész város.
Konzervdoboz és csirkecsont
bűzlik most a csöndben,
szemétkupac mindenfelé
magaslik a zöldben.
Civilizált ember nyoma
látszik erre-arra,
szégyenlem, hogy ide jöttem
ebbe a világba.
Meddig fogja a természet
elviselni vétkünk?
Miért jó, hogy ily szemétben,
ily mocsokban élünk?
Ébredj ember gondold végig
mily bűnt követsz most el.
Hol fogsz élni pár év múlva
majd a gyermekeddel?

2010. augusztus

 

TiszánálEgy vízzel telt ladik a Tiszán Martfűnél. Fotó: Bodnár Csaba/Vidék.MA (A képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.)

Ahogy Margit 2010-es verséből egyből a jelen napjainkra is gondolhatunk – hiszen az idézett kép sajnos manapság is jellemző -, úgy Dugasz István “A Tisza” című versével új arculatot tár fel előttünk a folyóról.

 

A TISZA

Jön a Tisza megvadulva,
Néha olyan csendes útja,
Azt hinnénk, hogy szelíd folyam.
Talán, mint a magyar olyan.
Elvették a területét,
Ahol vize folyhatott rég.
Néha magát kitombolja,
A gátjait kigombolja.
Szűknek érzi most a medrét
Úgy szeretne futni, mint rég.
A Tiszának is van lelke
Azért dagad vize benne,
Néha olyan szűk a medre.
Folyjál, Tisza folyjál egyre
Lehet tied még a medred,
Amit tőled úgy elvettek,
Hogy tégedet nem kérdeztek.
Magyar voltál ezer évig,
Magyarnak a lelkét tépik,
Tőled meg a medred féltik.

 

Önnek mi a véleménye? Írja le bátran közösségi oldalunkon cikkünk alá! www.facebook.com/videk.ma

 

Várjuk azon versek, novellák, költemények/szerzemények bemutatását a [email protected] email címünkön kívül közösségi oldalunkon küldött üzenetként (www.facebook.com/videk.ma) amely által méltóan lehetünk büszkék a magyarországi vidékre. Legyen az éppen negatív értékű tényfeltárás, ahogy azt H. Lakatos Margit is megfogalmazta, vagy éppen hazafias érzelmeket tartalmazó költemény.

 

Várjuk jelentkezésüket írott, fényképezett, vagy akár festményi formában is a vidéki életről, környezetünkről.

 

Forrás: poet.hu/VM

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: