Forrás: wikipedia Fotó:wikipedia

A NAP TELEPÜLÉSE: Gyula

Fekvése

Az Alföld délkeleti részén, a Fehér-Körös bal partján található, közvetlenül a román határ mellett. Magyarország legmélyebben fekvő területén, nyolcvannyolc méter tengerszint feletti magasságban, sík vidéken fekszik. A térség éghajlata mérsékelt, kontinentális jellegű. Legközelebbi szomszédos városa Békéscsaba, amely a 44-es főúton, 16 km-re nyugatra érhető el.

A Fehér- és a Fekete-Körös Magyarország legtisztább vizű folyói közé tartoznak; az itt található folyópartok, erdők – amelyeket mára védett területekké minősítettek –, tájkép tekintetében különösen szépek. Maga a város sok parkjával, műemlékével, valamint hangulatos utcáival, és nem utolsósorban fürdőváros jellegével jelentős turisztikai szereppel bír.

Nevének eredete

A XIII. század utolsó évtizedeiben a Maros – Körös vidékén is befejeződött a királyi vármegyék szervezetének átalakulása. E folyamat során a királyi vármegyékhez és várispánságokhoz tartozó birtokok jórészt a várnagyok kezébe kerültek át, akik így földbirtokos nemesekké léptek elő. A történészek úgy vélik, hogy egy hatalmában megerősödött, titokzatos Gyula nevő személy, akiről a települést elnevezték, szintén a nemesi középrétegből való lehetett.

Története

A gyulai vár

Az őskortól Gyulamonostoráig

A vidéken, amelyen később Gyula kialakult, az első emberek az újkőkor idején, Kr. e. mintegy 5000 évvel jelentek meg. A Fehér-Körös vonala és a magasabb, ármentes területek (mint a mai plébániatemplom környéke, a Kálvária-dűlő, Sándorhegy, Aranyág, Törökzug valamint a homokbányák környéke) akkoriban már alkalmasak voltak őskori települések megalapítására. Ennek nyomai egészen a honfoglalásig kimutathatóak a város határában. Az akkoriban itt letelepült újkőkori emberek eredetét nem ismervén, e korszak legkorábbi szakaszát legfontosabb lelőhelyeiről épp Körös-kultúrának nevezték el a régészek. Ez a „kulturális korszak”, az újkőkor végén a tiszai kultúrában folytatódott.

A benépesített területen ettől fogva viszonylagos állandósággal létezett település, melynek folytonosságát réz-, bronz-, és vaskori leletek is bizonyítják. Az első jelentősebb nép, a szkíta népcsoport, a vaskorban jelent meg itt, majd őket követték a kelták. Az utóbbiakra utaló maradványok és leletek a Kr. e. utolsó századokból kerültek elő.

A településtől keletre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala. A népvándorlás idején, Kr. u. 500 körül a szkítákkal rokon szarmaták érkeztek a majdani Gyula területére. Több száz évig tartó ittlétüket a népvándorlás olyan különböző germán népei váltották fel, mint a vandálok, akiknek jelenlétét a farkashalmi leletek bizonyítják, és a Visztula mentéről kimozdított gepidák, akik később Attila idején hun fennhatóság alá kerültek. A visztulákra utaló bizonyító leleteket a város mai belterületén találták meg.

A germán népek után az avarok voltak a következő letelepedők, s ittlétük hosszabb nyugalmi időszakot jelentett, amely egészen a honfoglalásig tartott.

A honfoglalás időszakának helybéli történéseit nem ismerjük pontosan, csupán elméletek vannak erről a korszakról. E történetek alapja Anonymusnak az 1200 körül írt „Honfoglalás” c. története, valamint egy a múlt század közepén a mai városháza udvarán feltárt honfoglalás kori lovas sír.

A gyulai vár 1566. évi ostroma

A mohácsi veszedelmet és a két király harcát követő időkben Gyula városának meghatározó eseménytörténeti momentumait a török elleni védekezés határozta meg. Az 1552-es várháborúkat követően három vár emelkedett ki az oszmán-török elleni küzdelmekben, melyeket a szakirodalom főváraknak nevez. Ezek Szigetvár, Eger és Gyula várai voltak. I. Ferdinánd magyar király 1560-ban nevezte ki Szigetvár korábbi kapitányát, Kerecsényi Lászlót a gyulai vár főkapitányává. Kerecsényi Paolo Mirandola itáliai hadmérnököt kérte fel a vár erődítési terveinek elkészítésére. A munka monumentalitását érzékelteti, hogy volt idő, amikor egyszerre háromezer jobbágy dolgozott a földsáncokon. A kor színvonalán álló tervekből kitűnik, hogy a várat egy olaszbástyás rendszerű erődítménnyé kívánták átalakítani, melyet végül maradéktalanul nem sikerült megvalósítani.

Amitől évek óta rettegtek a gyulaiak, az 1566-ban bekövetkezett. Pertev pasa 30 ezres seregével Gyula alá érkezett. Elsőként július 2-től 11-ig körülvette a várat a török, majd július 11-én indította meg támadást a vár ellen. A harcok második szakaszában a vár leggyengébb pontját, a huszárvárat ostromolta a török. A védők 13 napon át tudták tartani azt, végül július 23-án, a vizes árkon átkelve, maguk után a hidat felégetve a derékvárba vonultak vissza Gyula védői. Az ostrom harmadik szakaszában a török a huszárvárba nyomulva felállította ágyúit és onnan lőtte a vár bástyáit, ill. annak tornyát. A belső vár leromlott állapota már nem nyújtott védelmet a gyulaiaknak. A nyári hőségben a kutak kiapadtak, a temetetlen halottak járványveszélyes helyzetet idéztek elő. A vár védői közül is sokan betegségben haltak meg, vérhas járvány tizedelte őket. Hátországi segítség hiányában, a megfogyatkozott őrség és a várban rekedt asszonyok, gyerekek miatt Kerecsényi kénytelen volt tárgyalásokat kezdeményezni a törökkel. A derékvárat augusztus 20-ig, 28 napon át sikerült tartani a megújuló török rohamok és a folyamatos ágyúzás ellenére, ami szinte csodának számít. Ezt követően tárgyalásokat kezdeményezett Kerecsényi a vár átadásának ügyében, melynek aláírására végül augusztus 30-án került sor. A török hitszegésére számítani lehetett, a szeptember 2-án kivonuló védőket fosztogatták és sokukat lemészároltak közülük a török janicsárok. Kerecsényi várkapitány is fogságba esett az elvonulás során. Nándorfehérvárra vitte a török, ahol kivégezték.

gyula_var_ejszaka

A várvédők 63 napi hősies kitartásuk a török elleni várharcok csúcsát jelentette. Gyula vára csaknem kétszer tovább állt ellen a töröknek, mint a lényegesen jobban megerősített Temesvár (35 nap) és Szigetvár (31 nap), nem beszélve Eger 1596-os ostromáról (21 nap). Egyetlen más magyarországi vár sem tudta ilyen hosszú időre lekötni az ostromló török sereget. Márpedig egy végvárnak éppen az a fő funkciója, hogy az ellenség mind hosszabb idejű lekötésével megkímélje a hátországot a további pusztítástól. A gyulai várat akkor sem, s azután sem tudták bevenni, ha gazdát cserélt, mindig a védők kiéheztetését követő tárgyalások útján, nem pedig feltétel nélküli kapitulációval jutott ostromlói kezére.

Kerecsényi Lászlót a vár átadása miatt hibáztatni és bűnbakká kiáltani alaptalan lenne. Párhuzamot vonva az 1566-os török hadjárat eseményei között megállapítható, hogy Zrínyi Miklóssal ellentétben Kerecsényinek volt választási lehetősége. Szigetvár esetében Zrínyi egy égő és tarthatatlan várat hagyott hátra. Katonáinak nem maradt választási lehetőségük, azok vagy bennégnek halálra, vagy egy kitöréssel esélyt adnak néhányuknak az elmenekülésre. Kerecsényi Gyulán a várba menekült nagyszámú gyulai lakosság épségének megóvása érdekében kötötte meg az egyezséget a törökkel. Ha nem lett volna kellően bátor és mesterségét kiválóan értő várkapitány a gyulai vár élén, akkor várvédői teljesítménye – 63 napig tartotta közel tizenötszörös túlerővel szemben a várat – elképzelhetetlen lett volna! Kerecsényi reménytelen helyzetében a gyulai lakosságot akarta megkímélni. A vár feladását ennek ismeretében, mint választható megoldást kell vizsgálni. Kerecsényi és végvári vitézei hősiesen vállalták az eleve reménytelennek látszó küzdelmet. Földjükért, hitükért, hazájukért, s a keresztény Európa védelméért ontották vérüket Gyula falai alatt. A történet legnagyobb bűnöse az a tehetetlen király, aki feláldozta Magyarországot saját nagyhatalmi érdekéért, ütközőállamot létrehozva a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közé. Így veszett el 129 évre felmentő sereg híján, a segítség teljes hiánya miatt Erdély kapuja, az ország egyik pallosa: Gyula.

A török Gyula (1566–1695)

A gyulai vár ostroma 1566-ban

A gyulai vár elfoglalásával szinte a teljes Körös-Maros köze elveszett, s az Oszmán Birodalomberendezkedett a területen. A vidéket a temesvári vilajethez csatolták, s az aradi szandzsákot megszüntetve létrehozták a gyulai szandzsákot, amely a gyulai, aradi, békési, zarándi és bihari ‘nahijére tagozódott.Temesvárott a beglerbég, Gyulán pedig a bég volt az úr. A mozgékony török iparosok és kereskedők többnyire a városokban telepedtek le, s minden bizonnyal így volt ez Gyulán is, a török történetírók ugyanis török és magyar lakosságúnak vallják az ekkori székhelyet. A török uraság keveset változtatott a városon, általában vallásos rendeltetésű épületeket emelt, köztük két dzsámit (egyet a várban, egyet a városban), egytürbét, valamint szertartásos fürdőt a városban lévő dzsámi mellett. S bár a történetíró később több mohamedán épületet is említ, ezek helyét azóta sem tudták azonosítani. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy az építkezésekhez a szomszédos falvak magyar templomainak köveit használták fel.

A török kori Gyulát Evlija Cselebi török világutazó 1664–1666 között kelt leírásaiból ismerjük. Cselebi a Porta megbízásából bejárta Európa és a Közel-Kelet csaknem minden országát, s a negyven éves szolgálata alatt látottakat tíz vaskos kötetben írta meg. A gyulai vár ismertetése mellett így festi meg a 17. századi, általa külvárosnak nevezett polgárvárost:

Igen nagyon kiépült és népes külváros ez, csakhogy ezt négy oldalán nem övezi töméspalánkfal… hanem csupán egyszeres tömés-palánkfala van… Utcái mind deszkaburkolatúak… Összesen négy városrészből áll négy imádkozóhellyel: Szulejmán khán dzsámija és Ali bég dzsámija szép ólomtetejű dzsámik. Az alapító Ali bég is e dzsámiban van eltemetve. Az említett két dzsámin kívül… ólomtetejű épület nincs. Van kilenc zaviéja (apró cellákra osztott épület tanulók és szerzetesek részére), három medreszéje (szerzetesi iskola), két kolostora, három elemi iskolája, tizenegy fürdője. Van 200 boltja, a külső városban három temploma… Különös látvány az, hogy az egyik házból a másikba, egyik kertből a másikba, a malomba, barátjának vagy ismerősének látogatására mindenki csónakon megy.

Gyula ezután közel száz évig török végvár maradt, s míg a folyamatos harcok egyre pusztították a vidéket, a 16. század végén zajló tizenöt éves háború teljes pusztulást hozott magával. A helyzetet s a megfogyatkozott adófizetői lészámot a török hadúr a lakosság gyarapításával próbálta meg ellensúlyozni, ezért a Délvidékről hozott telepeseket az elhagyott falvakba. 1693 végére a Maros-vonalán minden figyelemre méltó vár és palánk erődítés a császári csapatok ellenőrzése alá került. Ekkor kapcsolódott be a Maros, a Körösök és a Szeged-Szolnok közötti rendszeres őrjáratozásba hajón és szárazon a császári kézbe visszakerült Váradi Főkapitányság. Gyakorlatilag Gyula maradt a törökök egyetlen erőssége a Marostól északra. 1694-es évben több várból kijuttatott török levelet is elfogtak a császári csapatok, melyekben élelmiszer bejuttatását kérik a Temesváron állomásozó török armadától. A török hadvezetés képtelen volt Gyulára élelmet szállítani. A török várvédők sorsa megpecsételődött. 1694. december közepén a várparancsnok jelezte kapitulációs szándékát. December 21-én megszületett a vár feladásáról, az őrség és a lakosság szabad elvonulásáról szóló szerződés. Gyula török őrsége 1695. január 18-án távozott a várból, ezzel 129 év múltán ismét keresztény kézbe, a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került a város.

1849 és a kiegyezés között osztrák neoabszolutizmus következett az országban. Békés vármegye élére is királyi biztos került. 1851-ben Békés és Csanád vármegyéket egyesítették, majd 1860 végéig Gyuláról irányították. Az élet csak lassan vált szabaddá. 1852-ben a grófi lovardában színielőadásokat tartottak, egyik előadásukat a nyári szünetben itthon tartózkodó Erkel dirigálta.

A Reinhardt cukrászdának (a mai Százéves cukrászda) csak 1854-ben engedték meg, hogy egy magyar és egy német nyelvű újságot járathasson. 1857-ben újra megnyílt a Kaszinó. Bár az Habsburg neoabszolutizmust a magyarok többsége elítéli, néhány alkotása maradandónak bizonyult. 1857-ben sikerült a német-gyulaiakkal az egyezséget megkötni, s június 15-én aláírták a két város egyesítésének jegyzőkönyvét, amivel Németgyula különállása 123 év után megszűnt. Bonyhádi Gyula megyefőnök szorgalmazására építették tovább a kövesutat a Bárdos hídjától a Fehér-Körös hídjáig.

1280px-apor_vilmos2

1855-ben minden addiginál pusztítóbb árvizet élt át a város. A tanyákkal együtt körülbelül másfélezer ház került víz alá. A pusztítás borzalmas volt. Ha „… a medrét egyre iszapoló Fehér-Körös folyása ezután is a városon keresztül meghagyatik… Gyula megszűnik lakóváros lenni” ez volt az árvíz tanulsága. El is határozták a Fehér-Körös új, városon kívüli mederbe terelését, s két év alatt megásták a Körös-csatornát (az abszolutizmus korának legnagyobb földmunkáját), azt a medret, melyben a Fehér-Körös ma is folyik. A neoabszolutizmus 1859-re meggyengült, majd 1867-ben létrejött a kiegyezés, amely megteremtette a kapitalista fejlődés felgyorsulásának politikai feltételét.

A vidék mezőgazdasági jellege továbbra is megmaradt, de az állattenyésztés helyett a növénytermesztés lett a fő gazdasági ágazat. (1853-ban a város határának 41%-a volt szántó, 1893-ra ez az arány 67%-ra nőtt.) A tőkefelhalmozás és tőkebeáramlás jele volt a bankok és takarékpénztárak megjelenése. 1863-ban megalakult a Békés-megyei Takarékpénztári Egyesület, 1872-ben pedig a Gyula vidéki Takarékpénztár.

A közlekedés azonban elmaradt a kívánt követelményektől. Kövezett országút nem volt a vármegyében, az 1858-ban megnyílt pest-aradi vasút elkerülte Gyulát, a város csak 1871-ben kapott vasutat a nagyvárad-fiumei vasútvonal megnyitásával. Eközben az új közlekedési csomópont Békéscsaba lett, s ez meghatározta Gyula további fejlődését is.

1887-ben 554 iparosával már csak a negyedik helyen volt a vármegyében. 1872-ben a céhek megszűntek, és a gyáripar korának jelei kezdtek megmutatkozni: 1866-ban megépült az első gőzmalom, amelyet még több követett, a kevés nyersanyagot és sok gyermekmunkát felhasználó gyufagyárak, míg végül a század végén a gyulaiakat is elérte az alapítási láz, mikor egymás után alakultak a szövetkezeti, részvénytársasági vagy magánvállalkozások.

A gyárak közül a legjelentősebb az 1900-ban alapított harisnyagyár, 1908-ra temesvári leányvállalatával a Monarchia legnagyobb harisnyagyárának számított. A vármegye első nyomdája 1847-ben kezdett működni Szarvason, Réthy Lipót kezdeményezésére, aki nyomdáját 1856-ban Gyulára hozta át, majd Aradra távozott. 1860-ban kezdte meg munkáját Dobay János nyomdája, amely 1873-ig az egyetlen könyvnyomda volt a vármegyében. A szerdától vasárnapig tartó négy gyulai vásár ekkor élte fénykorát. A város külső képe is sokat változott. A 19. század második felének és a 20. század elejének jelentős építkezései meghatározók a mai városkép kialakulásában. Amíg a barokk és a klasszicizmus korából csupán néhány épületet tudtunk felsorolni, s a romantika hatása is alig látható Gyula utcáin (legjelentősebb képviselője az 1860-ban épült városháza), a századvégi és 20. század eleji középületek és magánházak sora már megadja egy-egy utca jellegét.

Az elemi iskolai oktatás egyházanként külön-külön folyt: római katolikus, református, ortodox. 1857-ben a rajztanítás bevezetését tette kötelezővé a helytartótanács. A belvárosi iskola rajztanári állását Karl Fischer bécsi festő nyerte el. Három év múlva hozzá járt rajzórákat venni Munkácsy (Lieb) Mihály. 1874-ben nyílt meg a polgári fiúiskola, a gimnáziumi oktatás csak 1903-ban kezdődött s 1904-ben a polgári leányiskola nyitotta meg kapuit. 1868-ban Mogyoróssy János adományával a városi múzeum és könyvtár alapjait vetette meg. A színjátszást vándortársulatok képviselték, akik nyaranként megjelentek a városban. Előbb a Korona vendéglő arénájában, 1889-től a felépült Pavilonban, 1901-től a Nyári Színkörben tartották előadásaikat. 1869-ben jelent meg az első lap Gyulán, de még abban az évben megszűnt. Viszont megindult a Békés, amely kisebb megszakításokkal 1939-ig létezett, s a leghosszabb életű lap volt a vármegyében. A könyvnyomtatásban kiemelkedő szerepet játszott a Dobay Nyomda, nem egy író (köztük Bródy Sándor is) itt adta ki első munkáját. A 20. század elején megindult növekedést viszont megállította a világháború.

A két világháború között (1920–1944)

1920. június 4-i trianoni békeszerződés érzékenyen érintette Gyula gazdasági életét. A gazdasági hátteret jelentő 30 község közül csupán négy maradt meg az ország területén, ráadásul nyugati és déli irányban Békéscsaba vonzáskörzete érvényesült. A helyi mezőgazdaság sajátossága volt a bolgárkertészet meghonosodása és továbbfejlesztése. Az első bolgárok az 1890-es években jelentek meg a városban, 100-200 négyszögöles kertekben folytatva az öntözéses gazdálkodást. A gyulaiak eltanulták és továbbfejlesztették a kertészkedést, ekkor váltak országos hírűvé Gyula kertészei. A magyar „bolgárkertészek” nagyobb területet kapcsoltak be az öntözésbe, sőt megjelent a melegházi kertészet is. 1935-ben már 68 gazdaságban 146 holdat öntöztek.

Az iparban általános volt a panasz a gazdasági hanyatlás miatt. Különösen jelentős volt az építőmesterek között, akik közül sokan Herkulesfürdőig eljutottak, s most elvesztették a balkáni vállalkozási területet. Mivel számuk Gyulán igen magas volt, a munka meg kevés, sokan kivándoroltak. Csak 1930-ban 200 kőműves kért kivándorlási engedélyt Gyuláról. A vármegyei tisztikar erőteljesebben nyomta rá bélyegét a város életére, mint a nagyobb városokban, mert itt az elitet nem ellensúlyozta gazdag tőkés polgárság. A megyei tisztikar jelentette a társadalom csúcsát. A hanyatlás mellett olyan pozitív fejlődést is tapasztalhatunk, mint a Megyei Kórház országos jelentőségű intézménnyé fejlesztése. A városiasodás folytatódott és Gyula új városrészekkel bővült. 1920-ban Máriafalván 332, 1921-ben a Krinolinkertben 238, a következő évben a Galbácskertben 103 telket osztottak ki, majd 1927-ben az Aranyági-szőlők és Ajtósfalva házainak száma is gyarapodott.

almasy-kastely_esti_fenyei

Az utolsó házhelykiosztás 1942-ben a Kastélykertben történt (242 házhely). A Krinolinkert és a Kastélykert a város egyik legszebb villanegyedévé vált. A városépítés szempontjából szerencsés volt Gerlóczy Gedeon budapesti műépítész megnyerése több épülettervezésére. Az építész, akinek legtöbb vidéki alkotása épp Gyulán található, lényegében biztosította a városkép további egységes fejlődését. Gyula kulturális értékteremtő erejét erősítette, hogy József Dezső helyi festőművész-tanár 1922-ben megalapította a Békés megyei Képző- és Iparművészeti társulatot Gyulán, amely kapcsán később művésztelep is létre jöhetett. Első kiállításukat 1922 karácsonyán tartották. A rendszeres kiállítások mellett 1972-ben jubileumi tárlaton emlékeztek meg a nagyszerű képzőművészeti vállalkozásról. Az emlékkiállításon a régiek mellett már az új Gyulához kötődő művész-generáció is bemutatkozott. Bajnok Béla, Mogyoróssy István szobrászművész, Gyulai József, Koszta Rozália, Meskó Anna, Póka György, Oláh Józsefné festőművészek munkái voltak láthatóak.

Népesség

Az 1930-as népszámlálás adatai alapján a városnak akkor 25 241 lakosa volt, ebből 87% magyarnak, 11% románnak és 1% németnek vallotta magát. 2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 2%-a román, 1%-a német és 1%-a egyéb (főleg cigány, szlovák és görög) nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a város lakosainak száma 31 410 fő volt, ebből 83,4% magyar, 3,1% német, 3,1% román, 0,3% szlovák, 0,3% cigány (roma), 0,8% egyéb nemzetiségűnek vallotta magát, 16,4% pedig nem kívánt válaszolni nemzetiségi hovatartozását illetően.

A település népességének változása:

A korábbi – eddig közzétett – településeket ide kattintva tekinthetik meg.

Forrás: wikipedia  fotó:wikipedia

POPULAR POSTS

Ajánlat




Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: