Fotó: internet

Milyen beszédhibákat okozhatnak a fogak rendellenességei?

Léteznek olyan beszédhibák, amelyek a fogak és a száj rendellenességei miatt alakultak ki, miközben más fizikai vagy mentális problémáról nincsen szó. Ebben a cikkben ezek kerülnek ismertetésre.

Pöszeség

A pöszeségnek több fajta változata ismert: az élettani, a funkcionális és az organikus, Ebből csak az organikus az, amelyhez szervi probléma kötődik. Az élettani pöszeség a beszéd megjelenésével és annak fejlődésével jelenik meg. Nem számít beszédhibának, hiszen idővel teljesen eltűnik. Abban az esetben azonban, ha a gyerekben rosszul rögzül a beszédképzés, az élettani pöszeség funkcionálissá alakul át. Ebben az esetben minden beszédszerv fejleszthető, csupán a hangképzés számít rossznak. A funkcionális pöszeség csak logopédus segítségével szüntethető meg.

 

Az organikus pöszeség a beszédszervek fejlődési rendellenessége, a szakirodalom artikulációs hibának tartja. Olyan sérülések okozhatják a nehézséget, mint a túlzottan vastag nyelv, a különböző fognövési rendellenességek vagy a lenőtt nyelvfék, a ajak- és szájpadhasadék. Ezek megléte nehezítik a beszédszervek mozgását, ami miatt torzul a kiejtés.

 

Az organikus pöszeség csakis orvosi segítséggel javítható. Egyrészt szükség van az anatómiai feltételek megteremtéséhez. Azaz adott esetben szükséges a fogszabályzó, a nyelvfék felmetszése vagy az ajak- és szájpadhasadék korrekciója. Az ilyen típusú feladatokat az orthodontus és foniáter orvosok látják el. Csak ezt követően lehet elkezdeni a munkát a logopédussal.

 

 

Fontos, hogy az organikus pöszeség javításához nem elég az egyik vagy a másik típusú kezelés, mindkettőre szükség van. A folyamat minden bizonnyal hosszú és fárasztó lesz. Állandó logopédusi felügyeletet és rendszeres otthoni gyakorlást igényel.

 

 

Nyelvlökéses nyelés

Naponta közel 2000 alkalommal nyelünk folyadék- és ételfogyasztáskor vagy pedig a nyáltermelődés miatt. A legtöbben azt gondolják, hogy a nyelés egy természetes, reflexszerű folyamat, mivel első ránézésre úgy tűnik, mindenki képes magától nyelni. Valójában ez így is van, leszámítva természetesen azokat, akiket valamilyen betegség hátráltat a nyelésben. Fontos leszögezni, hogy egy rosszul kivitelezett nyelés esetében nagy nyomás (nagyjából 200-300 grammnyi) nyomás helyeződik a fogakra, ami akár állkapocs-deformálódást és szabálytalan fogállást eredményezhet.

 

 

A nyak, a nyelv, az arc és az ajak minden egyes szabályos nyelésnél harmóniában működik egymással. A fogsornak és az ajkaknak lazán kell zárniuk a folyamat során, a nyelvhegynek pedig a felső fogsornál kell támaszkodnia és ott erőt kifejtenie. A nyelv laza állapotban van, hátrafelé történő hullámzó mozgást végez. Nyelvlökéses nyelés és egyéb szájtéri rossz szokások (pl. Ajakszopás, szájlégzés, fogcsikorgatás, ujjszopás, fogszorítás, cumizás, ajakszopás, köröm-, ceruza- és rongyi rágás stb.) esetében ez az izomegyensúly felborul, melynek hatására az alábbiak alakulhatnak ki:

  • Harapási rendellenességek (nyitott harapás, túl-, kereszt-, buldog-, élharapás)
  • Beszédhibák
  • Fogazati eltérések (kifelé dől, befelé dől, elfordul)
  • Az arc és a fogívek fejlődése eltér a szabályostól

A probléma nagysága az erőhatások mértékétől, a rossz szokás gyakoriságától és annak fennállásának idejétől függ. A nyelvlökéses nyeléshez nem elengedő a terápia alkalmazása, az állkapocs helyretételéhez fogszabályozásra is szükség van. Önmagában a fogszabályozás sem hoz tartós eredményt, mert ha fennmarad a nyelvlökéses nyelés, akkor az akár 1-2 éven belül a fogak visszarendeződését okozhatja. Azzal, ha a páciens elsajátítja a helyes nyelés módszerét, úgy lerövidülhet a fogszabályozás ideje.

 

 

Raccsolás

A raccsolással küzdő felnőttek esetében a gyermekkori beszédhibák nem kerültek korrekcióra, vagy pedig nem sikerült a beszédbe építeniük a helyes hangokat. Ennek általában az lehet az oka (,a szervi problémákat nem számítva), hogy nem történik otthon elegendő gyakorlás, a problémát nem kezelik időben, hiányzik az önkontroll és a szülői fegyelem, vagy pedig az intézmények hiányosságai tehetnek róla (kevés vagy nem meglévő logopédiai foglalkozások, nem elegendő óraszámú terápia).

 

A raccsolással küzdők hibás “r” hangzói általában háromfélék lehetnek: vagy helyettesítik azt “j” vagy “l” hanggal, vagy kihagyással élnek. A helyes “r” hang elérése, a nyelvpergés kialakítása kemény erőfeszítéseket igénylő, hosszú folyamat, ahol ráadásul nagy türelemre is van szükség. Tudatosítani kell, hogy nem szabad látványos és gyors sikereket várni, a hosszadalmasság miatt senki ne érezzen kudarcot. A terápiánál az első mérföldkő a nyelvpergés kialakítása, aztán innen lehet továbblépni a könnyebb részekre. Először megfelelően rögzíteni kell a hangot a magánhangzók között, előtt és mögött. Ezt követően kezdődik csak meg a beszédbe építés. Ez szintén egy lassú munka, mert rendszeres gyakorlásra, ismétlésre van szükség, ráadásul fokozott kontrollt, önfegyelmet igényel.

 

 

A legtöbben úgy hiszik, hogy ha már megtörtént a nyelvfék felcsípése, akkor a nyelv automatikusan beperdül. A másik nézet közé tartozik az is, hogy ha a nyelv már beperdült, akkor magától hozza a beszédhelyességet. Ez azonban nem igaz, a nyelvfék felvágása után ugyanúgy szükség van szakember segítségére. A beperdült nyelv egyáltalán nem jelent rögzült, valódi szokást, azt csak rendszeres gyakorlással lehet természetessé tenni. Az eredménytelenség kapcsán nem kell tehát elkeseredni, mert ez csak a látszat.

 

 

A pöszeség, a nyelvlökéses nyelés és a raccsolás sok türelemmel és kitartással eltüntethető. Szükség van megfelelő orvosi beavatkozásra, illetve logopédusi kezelésre is, azonban senkinek nem kell ezekkel a problémákkal leélni az életét, hiszen fejleszthető területekről van szó.

POPULAR POSTS

Ajánlat




Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: