"Merni kell álmodni és bármi is adódjon közbe, azt meg kell valósítani!" Kiss Petra a Hortobágy kapujában, Nagyivánon készült riportunk alkalmával.

Petra aki megmutatta hogy Nagyivánról is lehet nagyot álmodni, írni, és tenni a közösségért!

Nagyiván Jász-Nagykun-Szolnok megye talán egyik olyan csücske amely hiába a Hortobágy kapuja, valahogy mégsem sokan ismerik. Viszont voltak és bizony vannak is a helyiek között olyanok akik miatt nem csak a tűzesetek, vagy más bulvár hírek miatt, hanem büszkén “felkerül arra a bizonyos térképre”. Kiss Petra pedig pont ilyen személy, hiszen ha az ő szemébe nézünk, akkor minden meg van írva, és ezt vehetjük akár szó szerint is, hiszen immár 3 könyvet adott ki a fiatal szerző és a helyi közösségi életből is kiveszi a maga szerepét. Most például színdarabokon dolgozik.

Ha a helyieket kérdeznénk akkor Petrát biztosan ezer és sajátos oldaláról mutatnák be nekünk, mert jól tudjuk a vidéki élet egyik szépségét: bármekkora is egy falu vagy város, mindenki tud mindenről!

Nincs ez másként azzal a fiatal és ambiciózus Kiss Petrával sem, akit többen csak a Scarlet Fallsi történetek című könyve után ismernek mint szerzőt. De ki is áll valójában a könyv mögött, mennyi ideig készült és egyáltalán lesz-e folytatása, arról magát Petrát kérdeztük.

 

Mesélj egy kicsit magadról kérlek!

Nem mondom, hogy tősgyökeres Nagyiváni vagyok, mivel a felmenőim nem itt éltek, én már mégis abban a helyzetben voltam, hogy ideszülettem Nagyivánra. Itt töltöttem a gyerekkoromat, innen indultam a nagybetűs életbe, és bár egyszer már elhagytam a falut hogy máshol kezdjek új életet, mindössze egyetlen év után mégis visszatértem.

Hiszen mindenütt jó, de legjobb otthon!

Persze nem volt minden olyan könnyű ahogyan azt húszéves fejjel elképzeltem, mégis azt kell mondjam, a sok munka és kitartás meghozta a gyümölcsét! Példaként említeném, hogy már négy éve a szociális intézményben dolgozok, és úgy érzem itt találtam meg azt amit igazán szeretek csinálni. Ezáltal ismertem meg az embereket, élethelyzeteket, problémákat, ezek inspirálnak, hogy ne hagyjam abba, amit elkezdtem, hiszen mindig van értelme a folytatásnak.

 

Fiatal korod ellenére elég sok mindennel foglalkozol ami a te korosztályodban úgy veszem észre, hogy ritka. Nagyon sok szellemi tevékenységet végzel és mintha szívből tennéd mindezt. Jól látom?

 

Igen, ez pontosan így van. A munkám mellett már harmadik éve szerkesztem a helyi folyóiratot, a Nagyiváni Falusi Krónikát, amit helyi aktualitásokkal töltök meg. Igyekszem minden rendezvényen aktívan részt venni, ezekről pedig képes, szöveges élménybeszámolókat írok. Tavaly indítottam el a Nagyiváni Falusi Krónika oldalát a közösségi oldalon, aminek a vártnál még nagyobb sikere lett. Az a célom, hogy nem csak a jelenlegi Nagyiváni lakosokhoz jussanak el falunk történetei, hanem az elszármazottakhoz is, akik még mindig kötődnek ide.

Nagyiván központjában Kiss Petrával 2019. november 6-án.

Mivel több szálon is fűződök a Nagyiváni Nyugdíjasklubhoz, az ő munkásságukat is igyekszem támogatni, segíteni. Továbbá nemrég segítettem elindítani egy kertész klubot is, ami szintén nagy sikerélménnyel gazdagított, ugyanis sikerült egy jó kis közösséget összehozni.

Örülök, hogy az emberek ennyire aktívak, csak szükségük van egy löketre, hogy merjenek előrelépni, kizökkenni egy kicsit a jó öreg komfortzónából.

Terveim között szerepel még egy színjátszó kör megalapítása is, amihez már készülnek a színdarabok. Karácsonyra szeretném, ha megtarthatnánk az első előadást.

Sokan vannak, akik szeretik a kulturális programokat, ehhez azonban el kell utazniuk a környező településekre, vagy sokkal messzebbre. Ezért igyekszem ezt közel hozni azokhoz, akik szeretik a színházat, mint például jómagam is.

 

Mesélj egy kicsit bővebben Nagyivánról, mert úgy látom a szemeidben hogy igazán a szíved csücskévé vált. Hogy kötődik hozzád? Miként? Ha jól tudom, akkor több téren is teszel a településért az eddig említetteken túl, és elindultál a mostani őszi választásokon is.

 

Az ember mindenképpen kötődik valamilyen szinten ahhoz a helyhez, ahová született, ahol felnőtt. Így vagyok ezzel én is. Sokat jelent számomra minden boldog gyerekkori emlék, minden régi barát, azok is, akik már távol élnek tőlem. Nem mondhattam magam nagy társasági embernek, az a fajta voltam, aki magányosan a könyveket bújja – és írja. A munkám során azonban kinyílt számomra egy másik világ: elkezdtem emberek közé járni, megismerni őket – ők is engem.

Az, hogy idén elindultam a választásokon, egy olyan döntés volt számomra amit annak ellenére sem bántam meg, hogy nem jutottam be a képviselőtestületbe, bár úgy érzem képviselőként még jobban ki tudtam volna állni az emberekért, a kis közösségekért. Itt járok nap mint nap köztük, beszélek velük, meghallgatom a problémájukat, igyekszem segíteni. Ott vagyok a boltokban, a postán, elmegyek a rendezvényekre. Bárhol, bárkivel szívesen elbeszélgetek, meghallgatom a véleményét, és elmondom a sajátomat. Világot megváltani nem tudok, de igyekszem olyan dolgokat tenni, amik segítik a közösségek előrelépését. Büszke vagyok az elért eredményre, hogy sok ember bizalmat adott nekem. Sajnos ez nem volt elegendő ahhoz, hogy bejussak, mégsem búslakodtam. Új erővel töltött meg, hogy mindez ellenére az emberek szívből gratuláltak nekem, és biztattak, hogy ne adjam fel.

 

Ha már nem adod fel, akkor pedig beszéljünk a jövőről, a folytatásról

Írtál könyvet is, ami nem csak online verzióban, hanem nyomtatva is kiadásba került. Mit lehet ennek a könyvnek a hátteréről tudni? Ez az egyetlen kiadott műved, vagy van esetleg más is? Folytatás esetleg?

 

Már egészen kiskoromban gyakran azzal szórakoztattam magam, hogy történeteket találtam ki. Ezeket a történeteket később képregényformába öntöttem, majd ahogy teltek az évek, megszülettek az első apró történetek, novellák, regények. Eleinte füzeteket írtam tele, később azonban belecsöppentem a dolgok sűrűjébe: megírtam életem első regényét elektronikusan. Ettől kezdve nem volt megállás.

Elindultam hogy valóra váltsam a legnagyobb álmom.

 

Fekete-fehéren a Világ megannyi színes eseményének tárháza. Kiss Petra kezében saját könyve, a Scarlet Fallsi történetek címmel.

Összesen három könyvet adtam ki, de közülük a legfrissebb áll a szívemhez legközelebb. Mégis ez a történet a legrégebbi, körülbelül tíz éve kezdtem el megalkotni. Az első verzió egy füzetben lapul, ebből építkeztem tovább. És hogy honnan jött az ötlet? Sokan kérdezték már, de igazából erre nem lehet válaszolni. Nem a saját élettapasztalataimból, nem a saját élményeimből. Igazából úgy vagyok vele, hogy ötleteket bárhonnan, bármiből tudok meríteni. A karakterek, a helyszínek elnevezése, megformálása hosszú évek munkája, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Amikor úgy éreztem, hogy meg kell állnom a történet írásával, pihenésképpen megírtam a másik két könyvemet. Szükségem volt arra, hogy elszakadjak attól a sötét, nyomasztó világtól, amit Scarlet Falls néven létrehoztam. A szereplők személyisége, az életük, a kapcsolataik mind az én kezemben volt, és bizony emiatt is akkora nyomást éreztem magamon, hogy meg kellett állnom a folytatással. Szükségem volt egy másik világra, ami teljes ellentéte Scarlet Fallsnak.

A könyv négy szereplő egy-egy történetét, életét, személyiségét, változásait mutatja be, egy bűnözéssel és korrupcióval teli világban.

Jelenleg a folytatáson dolgozom, ami egy kicsit más irányba fogja elkalauzolni az olvasót, más karakterekkel, de a régiekhez való kötődéssel.

 

Olvasva a szavaidban és látva a lelkesedésed, úgy értékelem azért voltak bökkenők a könyvkiadás terén amik megnehezítették a dolgod.

 

Mindig azt mondom, hogy aki könyvkiadásra szánja magát az nagy fába vágja a fejszéjét. Persze lehetne ecsetelni a könyvkiadás minden egyes buktatóját, de erről már kézikönyvek is születtek. Sajnos én nem olvastam el egyiket sem mielőtt belevágtam volna a kiadásba.

Nem mondom, hogy óriási kudarcként éltem meg, viszont mégsem hozta meg számomra a kiadás a sikert. A saját hirtelen döntésem áldozata lettem. Nem sikerült a megfelelő kiadót megtalálnom, ezért leálltam a kiadással, és jelenleg a saját magam kiadója vagyok, ahol elektronikus formában érhetőek el a könyveim. De amint találok egy számomra kedvező feltételekkel működő kiadót, elkezdem újra a nyomtatott könyvek kiadását. Addig is kitartóan dolgozom a folytatáson.

Nagyiván határában, hiszen amint azt Petra is említette: “Mindenütt jó, de a legjobb otthon!” Fotó: Bodnár Csaba/Vidék.MA hírportál

 

Egy utolsó kérdéskör: Szabadidő… Van egyáltalán? Mi köt le és mivel kapcsolódsz ki?

Valóban kevés szabadidővel rendelkezem, ezt viszont igyekszem hasznosan tölteni. Természetesen legtöbbször az írással foglalkozom, a készülő új könyvemmel, és újabban elkezdtem színdarabokat is írni. Amíg több időm volt, nagyon sokat festettem, mára azonban ez abbamaradt. A szabadidőmet szeretem a családommal tölteni, vagy csak kirándulni egyet a környéken. Szeretek fotózni, legfőképpen a természetet, a pusztai élővilágot. A nyár általában nagyon mozgalmas számomra, a vőlegényemmel gyakran járok koncertekre és minden évben elmegyünk az egyik nyári fesztiválra. Szeretem a zenét, ez tölti meg a mindennapjaimat, és segít átvészelni a nehéz időszakokat. Tulajdonképpen, ha nem hallgatnék zenét, képtelen lennék az írásra. A zene az, ami mindig, mindenhová elkísér.

 

Plusz egy ráadás

Említetted, hogy nagyon kicsiből is lehet nagyot álmodni. Neked sikerült. Boldog vagy és élettel teli, még akkor is nem minden úgy alakult ahogy az eleve szeretted volna. Hogy fogalmaznád meg mindezt jó tanácsként azok számára akik pont a kezdő lökésre várnak, hogy elinduljanak a saját céljuk felé?

 

Mindenkinek szüksége van álmokra. Álmok nélkül nincs élet. Merni kell, tenni kell érte, akkor is, ha lehetetlennek tűnik. Igenis megéri áldozatokat hozni, kilépni a megszokottból, előrelépni. Küzdeni kell, akkor is, ha ötödszörre sem sikerül. Ha újra kell kezdeni az elejéről, ha azt mondják, ennek semmi értelme, akkor is csinálni kell! Valóra kell váltani az álmokat, hogy ne csak a szívünkben létezzenek! Megálmodni könnyű, valóra váltani nehéz, de sosem lehetetlen!

 

Fotó: Bodnár Csaba/Vidék.MA hírportál

 

Nagyon köszönöm az interjút és további szép sikereket kívánok! Remélem ha a színpadi előadásokra is sor kerül akkor újra leülhetünk majd beszélgetni.

POPULAR POSTS

Ajánlat




Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: