A kézilabda egy család ami összeköt – Biztosan velünk voltál Pisti Túrkevén!

Biztos vagyok benne, hogy sokan hasonló érzéssel, és egy nagy levegővétellel indulnak útnak egy olyan eseményre, amelynek akkor örülne a legjobban az ember ha nem kellene megrendezni. Ilyen események sora azon emléktornák, ahol volt játékosok tiszteletére húznak mezt azok a csapatok, és jönnek el azok az érdeklődők akik főként szerették és tisztelték a sportolót, barátot, ismerőst. Múlt vasárnap Túrkevén pont egy ilyen fiatalon eltávozott kézilabdázóra, Lukács Pistire emlékeztek egykori csapattársai, családja és csapatai, szurkolók és nézők egyaránt.

 

Nehéz…. Nem kicsit, NAGYON!

A felnőtt ember pillanatok sorát éli meg és sokszor keresi a választ bizonyos dolgokra amelyekre szinte lehetetlen. Sokszor egy óvatlan pillanat, egy rossz döntés és megannyi tényező befolyásolhatja a jövőnket. Ugyanakkor megtanít bennünket az élet küzdeni. Küzdeni azért, ami fontos.

Amikor pedig egy megjósolhatatlan tragédia osztja az élettől a pofonokat, valahogy kötelező megálljt parancsolni és csak a legszebb dolgokra gondolni. Legyen az éppen egy ránk meredő szempár, egy emlék, vagy bármi.

Így volt ez múlt vasárnap is, mikor a tavaly májusban tragikus hirtelenséggel a kézilabda társadalom elveszített egy fiatal tehetséges játékost, egy kislány apukáját, akinek emlékére Túrkevén három csapat és egy fenomenális válogatott, mint a volt csapattársak is pályára léptek.

Hirdetés*

 

Amint azt Vidék.MA hírportálunk megtudta, Pisti Túrkevén és a Törökszentmiklósi Székácsban is játszott. Az 1989-ben született fiatal kézilabda szeretetét egészen kicsi korában kezdte, hiszen előbb serdülő, majd ifi és felnőtt korosztályban is kiváló balkezes szélsőként  nyújtott teljesítményt a pályákon.

 

Egy család ami összeköt (Lásd videónkat)

Az emléktorna jó hangulatban, igazán kézilabdás adok-kapokban zajlott a többször parádés bírói ítéletekkel és nézői hangulatkeltésekkel együtt. Már-már az is feledésbe merült miért álmodták meg ezt a napot a szervezők amikor jött a pillanat és szem nem maradt szárazon.

A torna résztvevői a teljes nap bevételét felajánlották Pisti családjának és az első osztályos, de már kézilabdázó kislányának, amelyet Urbán Marianna (Túrkevei VSE) adott át neki néhány emlékező gondolat mellett.

 

Természetesen a kezdődobás sem maradhatott el mindezek után a felnövő generáció nélkül a tisztelet jelképeként kifejezett taps mellett.

 

 

Nehéz megfogalmazni, illetve szavakban elmondani mit is érez ilyenkor az ember, de az biztos, hogyha valaminek örülni lehetett, azt maguk az emléktornán megjelent csapatok, egykori játékosok, és semmiképp sem utolsó sorban a jelenlévő sportoló gyermekek és nézők mosolyának pillanatai okozták és talán mindezt Pisti is látta odafentről.

 

Mit mutathatott meg ez az újabb összefogás Túrkevén? A jövő nem csak velünk, köztünk él, értük pedig minden érdemes! A kézilabda pedig egy olyan sportág, amelyben a pályán lehetsz ellenfél, de mind egy család tagjai  a résztvevők.

 

 

Az emléktornán résztvevő csapatok, hozzátartozók, barátok emlékeztek Pistire.

 

 

POPULAR POSTS

Ajánlat




Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: