Fotó: Bota Ágnes/Beküldött fotó

Bota Ágnes: Pálinkás, szép napot!

Egy szürke februári borongós napon miért jó elindulni Miskolcra? Szerintem sokan tudják már, hogy az ország harmadik szabadtéri téli rendezvénye a Kocsonyafesztivál. Hálás vagyok a sorsnak, hogy újra ott lehettem és erdélyi barátainknak is viszonozhattam, a náluk töltött téli pihenésem. Jónak ígérkezett minden, hiszen volt látni és befogadnivaló bőséggel a pihenés mellett.

Így hát zötyögött a kora reggeli buszunk a “vas városba”, Miskolc legnevezetesebb fesztiváljára, amely a hosszú sétáló utcán, a Szinva teraszon és a Városháztéren került megrendezésre programokkal, gasztronómiai élvezetekkel…

 

Korán volt még, mégis jó bele cseppeni a lázas készülődésbe.

Miskolc még aludt, de tudtam: nem telik el sok idő, és feléled a város. Mindenki vágyik a pihenésre, szórakozásra, hiszen mindig hoz valami újat az esemény. Nem beszélve a jó étkekről, finom italokról, mely mellett átmelegedve, jókat lehet beszélgetni.  Szerintem, sokan szeretik az autentikus, régies ízeket. Elfogult vagyok, mert a legendás miskolci kocsonyát mindenkinek meg kell egyszer kóstolnia. Aki más ínyencségre vágyik, azoknak sem kell keseregnie, hiszen roskadoznak az asztalok a különleges sajtoktól, a házias „disznóságoktól”. a tálcákon a kolbászos, szarvasgombás… falatkák sokasága csalogat.

 

 

Megkezdtük hát a sétánkat, és  nyakunkba vettük Magyarország leghosszabb sétálóutcáját. Mivel is kezdhettünk volna, mint a gyomor és szíverősítők kóstolásával, vagyis a híres, nevezetes pálinkával indítottuk a napot.

 

 

Hirdetés*

 

 

Magyarország világhírű nemzeti itala a pálinka, amit itthon termett gyümölcsökből, százszázalékos gyümölcstartalommal készítik és alkoholfoka minimum 37,5 százalék.

Akkor lássuk a medvét, és már kínálták is a legkiválóbb pálinkákat, mint: alma, szilva, körte, kajszibarack, cseresznye, málna és szamóca. Ez volt a belépő, mint mondották.

 

 

Aztán láss csodát, még különlegesebb pálinkával csalogatták, a reggeli bámészkodó és egyben még fázós emberkéket. Valójában, már azt is tudtuk, hogy hagyományos alapanyagokon kívül egyre inkább teret nyernek a vadon termő gyümölcsökből készülő pálinkák, mint a bodza, a kökény, a vadalma, vadcseresznye, vadmálna, csipkebogyó, és a som. Örömmel kóstoltuk meg, ezeket a fajtákat is. Láthatóan nem voltunk absztinensek, nem tartózkodtunk a célzóvíz kóstolásától, hiszen, egyszer van az évben kocsonyafesztivál.

 

 

Egyre inkább belemerültünk a pálinkakóstolásba és a pálinkafőzés-, készítés  technológiájába, és már aranyérmes, díjnyertes pálinkák köré gyülekeztünk.

Innentől kezdve, azt mondhatom, kezdett egyre jobb lenni a hangulat, a februári hideg, esős, latyakos idő ellenére.

Fotó: Bota Ágnes/Beküldött fotó

A hallottak után, tudatosan próbáltuk kóstolni e finom nedűt. Így megtudhattuk, hogy a pálinkát nem csak gyümölcstartalma alapján tudjuk megkülönböztetni, hanem előállításuk alapján is, így beszélhetünk bolyhos pálinkáról, zsindelyes pálinkáról, árpád pálinkáról, panyolai pálinkáról, ágyas pálinkáról vagy kisüsti pálinkáról.

 

 

Kár lett volna kihagyni, a bársonyosan ható pálinka különlegességeket. Valójában, nem lehet leírni a varázslatos aroma íz világot, csak egy igaz magyar őstermelő tud olyan tisztelettel és alázattal beszélni a gyümölcsökről és a pálinkafőzés szépségeiről.

Hazánkban, egyes földrajzi területek kiemelkedően alkalmasak, bizonyos gyümölcsfajták termesztésére, melyet adottságaik és akár több száz éves hagyomány is elősegít.

Ezekről a területekről érkeznek azok a pálinkák, melyeket szép sorjában, természetesen mi is megkóstoltunk. Így jött, a sorban kirakott pálinkák sorrendje: a híres szatmári szilva, a gönci barack, majd ezt követte a szabolcsi alma, békési szilva, a kecskeméti barack, és befejezésül az újfehértói meggypálinka…

      

Sajnos, vagy „hál istennek”, ezzel még mindig nem ért véget (az egyébként is végeláthatatlan pálinkakóstolás), mert következtek a kuriózumok, a ritkaságok, mint: a híres makói hagymapálinka, a paprika pálinka, diópálinka, borókapálinka, a fenyővíz és a fokhagyma pálinka…

 

 

Míg, mindenki elszörnyülködne, mert természetesen ez nem jelenti azt, hogy iszunk, mint a „kocsisok”, hiszen e nemes és valóban arannyal egyenértékkel bíró nedűkből, csak egy gyűszűnyi ízlelőt kaphatunk, mely így is varázslatos, gyümölcsaroma és íz világ erejével bír.

Nagy igazság:

kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer.

Azt is mondhatjuk, remek búfelejtő. bátorító… Azt viszont bátran kijelenthetem: a férfiak élvezték ezt igazán, és olyan szakértelemmel merültek bele a pálinkafőzés rejtelmeibe, mintha ezentúl csak azzal szeretnének foglalkozni. Megállapításuk szerint, nem is lenne rossz ötlet ha az idei gyümölcsökből pálinkát főznénk. Azon már nem volt érdemes gondolkodni, hogy jó ötlet volt-e, korán reggel pálinkával indítani a borongós, de jónak ígérkező napot.  Hamar el is felejtettem e gondolatmenetet. Haladtunk hát tovább, a jókedv és beszélgetések közben, és már egyértelmű volt számunkra, hogy a következő standnál is, -ahol erdélyiek árultak- bizony meg fogunk állni. A látvány és illat magáért beszélt. Mindig meg tudok hatódni, ha egy pici Erdélyt látok, hiszen itt a székely kapu, és újra érzem a kürtöskalács illatot. Közben elrévedek a híres feliraton:

” Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk”.

 

A székelyek által főzött köményes szilvapálinka utánozhatatlan, híres a magas szesztartalmáról.  E recept népi zsenialitása abban rejlik, hogy az alkohol májat károsító hatását a kömény, mint a máj méregtelenítését segítő gyógynövény, valamelyest ellensúlyozza.

Fotó: Bota Ágnes/Beküldött fotó

Sokak örömére először 1999-ben kapott hírnevet e fesztivál, mely a Kocsonyafesztivál nevet kapta.

Egy aranyos legendából pattant ki az ötlet, miszerint történt egyszer, még a 19. században, hogy a vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közti kereskedelmet Gömöri fuvarosok bonyolították. Miskolc ennek az útvonalnak egy közbeeső állomása volt. A fuvarosok általában a Szentpéteri kapuban lévő vendégfogadókban szálltak meg éjszakára. Egyszer egy tót fuvaros a Magyar Huszárba tért be, hogy szállást kérjen. Vacsorára kocsonyát rendelt. A kocsmárosné, akit Potyka Katinak neveztek, hamarosan hozta is az ételt. A tót atyafi nekilátott az evésnek, és előbb a lé alól kikandikáló húst akarta megenni, ám ijedten ejtette el a villát „Jaj, jaj, kocsmárosné, ennek a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felém!” A kocsmárosné is megijedt, de tudomásul kellett venni a dolgot, mert egy béka volt megdermedve a kocsonyába. Innen ered a mondás is:

Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka

 

Mindenki számára fontos, hogy feltöltődjön, azokkal legyen, akiket szeret. Ilyen volt számomra az idei Kocsonyafesztivál, ahol el tudták felejtetni velünk a hétköznapok kihívásait.

Milyen jó, hogy itt a Bükkben van egy város, az én szeretett városom, melynek, legendái vannak. Ez által elmondhatom, hogy a kocsonya nemcsak remeg, reszket, de Miskolcon még pislog is.

POPULAR POSTS

Ajánlat




Ajánlat

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: