Sallai Róbert Benedek, Túrkeve polgármestere.

Túrkeve polgármestere ilyet is tud: Sötétben, a kuncsorbai út mentén levő árok bozótosában fogta el az elcsatangolt borjút

Aki gazdász körben mozog az bizony tudja milyen az mikor vétlen pillanatban elszökik egy állata, na de mikor magát a település első emberét hívják azzal, hogy “mégiscsak te vagy a polgármester” akkor valószínű nem pont ilyen állatbefogói vagy csodatevő feladatra gondolnak a városvezetők. Túrkevén viszont az éjszaki elfoglaltság sem fogott ki Sallai Róbert Benedeken.

Az esetről maga SRB számolt be közösségi oldalán az alábbiak szerint azzal a kezdettel, hogy egy ismerőse hívta az esti órákban “„Te, ne haragudj már, hogy este zavarlak … mégiscsak te vagy a polgármester…“

 

Nem lepődtem meg a dolgon, azaz a befejező szófordulaton, hiszen akár kóbor kutyáról van, akár a szomszéd részegen megy haza és kiabál, akár nagy a sár a bejárón, akár hangosan szól a zene a szomszéd kocsmában – rendszerint az ismerősök hívásai ezzel a fordulattal szoktak befejeződni: „ mégiscsak te vagy a polgármester…“. Mert a polgármester az gyepmester, pszichiáter, zajrendész és erkölcscsősz (többek között) egy személyben, ez már megtanultam négy hónap alatt.

 

Most mégis nagyon örültem a hívásnak, és nagyon hálás voltam érte, ugyanis a borjú a saját magángazdaságunkból szökött meg még tegnap délelőtt. Dugig voltam vendégekkel szokás szerint tegnap is, egymást érték a lebeszélt egyeztetések, így nem tudtam reagálni a tegnapi hírre, így a tegnap délután két kollégám, valamint édesapám egy cimborájával négyesben töltött el vagy négy órát a „szökött“ borjú hajkurászásával, de tegnap sötétedéskor dolgavégezetlenül tértek haza. Pedig lelkiismeretesen bejárták a mezőtúri utat, a kuncsorbait, végig hajtották a borjút a Meggyesen, majd az „ezernegyvenes“ felé a borjú eltűnt. Ma reggel még kerültek egyet, de a leltárból leírandónak ítélték a kis jószágot – „ez már nem, lesz“ legyintéssel.

A felügyelettel megbízott kollégám úgy mesélte a probléma történetét, hogy „hopsz – csak úgy eltűnt“, ami egyébként kevésbé jellemző a borjaknál. A másik a kutyát tudta hibásnak, ami hajtotta az egész udvaron át a „kis ártatlant“.

 

Minden esetre a hívás után feleségem kocsijába ültem, fogva egy kutyapórázt – más nem volt kéznél, és megindultam borjút fogni. Jó háromnegyed órát kavarogtam a különböző utakon a vadászlámpámmal lámpázva, mikor két szem megvillant az eredetileg jelzett helyen, a tárház után, egy bokorsor mögött. Ezt követően hívtam kollégám és a biztonság kedvéért egy barátot is ugrasztottam telefonon, hogy jöjjenek segíteni, majd követni kezdtem a szántáson át a másfél mázsa körüli kis jószágot, hogy valami mágiával magamhoz csalogassam. Lovasoknál van ilyen „suttogó“ módszer, vagy mi – gondoltam megpróbálom hasonlóan. Ahhoz képest, hogy tegnap úgy ment állítólag, mint a tüzes Istennyila, próbálkozásaimat kb. tízperc próbálkozás után siker koronázta: egy nagyobb vetődéssel megfogtam az egyik hátsó lábát, elterülve a kuncsorbai út árkában. Az első rúgásra kirúgta a kezemből a pórázt, majd zseblámpát, harmadikra a mobiltelefont, amivel hívni próbáltam a segítségeimet, hogy siessenek, mert megfogtam. Majd egy pillanatra újból meglódult, de a másik lábát is megfogtam, és félig a borjú hátsóján feküdve vártam a felmentő sereget, leszorítva, amennyire tudtam. Néha megindult, akkor barátságosnak nem nevezhető erőszakkal igyekezte kitépni magát a szorításomból, de végül győztem. Újabb tízperc múlva feltűnt a kollégám a céges autóval, de miután terepszín ruhában a bozótban feküdtem a borjún, elhúzott mellettem.

 

 

Hirdetés*

 

 

Szerencsémre a feleségem vészvillogóval leállított autójánál megállt, de pont kiáltási távolságon kívül. Hívni próbált telefonon. Pár méterre tőlem valahol az árokban a telefonon zenélni kezdett, de esélyem nem volt a közelebb húzni a borjút. A bozótból nem láttam ki, újból kiabáltam, de a telefon tovább csengett. Kis idő múlva a másik kocsi is megérkezett barátommal, így rám találtak, így végül némi dulakodás után és a bocit sikerült a kocsi platójára emelnünk négyünknek és visszaszállítani Pásztóra anyjához, így az este jól zárult majd két órával a telefonos riasztás után.

Hónapok óta alig csináltam ilyen munkát, mert leköt a polgármesterkedés, ami még mindig sokkal több vesződséggel jár, mint eredetileg számítottam, de nap mint nap haladunk továbbra is. Ezért nincs időm beszámolni, pedig jócskán történnek az események.

 

 

Az esti beszámolónak a folytatásáról, a városban zajló eseményekről, az állami rendszer (települést érintő) alulfinanszírozásáról itt érdemes lehet SRB sorait visszaolvasni, netán követni:

 

 

POPULAR POSTS

Ajánlat




Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: