Már sokan várják: Az új klip után jön az új lemez is a karcagi BrainDrain zenekartól

Bár az elmúlt hónapok eseményei jelentős nyomot hagytak a zenei életben is, a karcagi BrainDrain zenekar tagjai aktívan töltötték ezt az időszakot is. Többek között új klip jelent meg – amelyről korábban már írtunk Vidék.MA hírportálunkon -, és a mostani interjú során az is kiderült miként készültek a zenekar tagjai az új lemezre, illetve mikor lesznek élőben is hallhatóak a színpadon.

Új klip, új lemez

Folyamatosan dolgozik a zenekar a kialakult covid-helyzet ellenére is. Titeket hogyan érintett az elmúlt 3 hónap “vészhelyzete”?

 

István: Nehéz helyzet ez a zeneipar számára. Mivel manapság egy zenekarnak, akinek komolyabb ambíciói vannak, egy önálló gazdasági egységként is működnie kell, a kiadásokat bevételeknek kell követnie, különben feneketlen kút az egész. Ha elvonatkoztatok attól, hogy ki mit csinál a civil életben közülünk és csak a zenekari tevékenységekre koncentrálok, igen ínséges időszak volt ez. Több fellépésünknek is búcsút inthettünk, viszont kiadásaink folyamatosan vannak, főleg így az új lemez munkálatai végett. Én abban reménykedem, hogy nem jön egy újabb ilyen mértékű hullám, mert a szakmát teljesen elkaszálja, ha ez így halad hosszú időn át. Hiányzik a színpad és a közönség éltető ereje. Online muzsikálásnak nem sok értelmét látom, számomra túlságosan személytelen és őszintén szólva így nincs is meg az a varázsa, ami miatt elkezdtem anno zenélni. A kreatív munka viszont pont egy ilyen időszakot kíván meg, ezért – mint sokan mások – mi is elérkezettnek láttuk az időt, hogy hosszabb idő után ne 2-3 dallal, hanem egy egész lemezzel frissítsünk.

 

Péter: Nagyon furcsa volt, mert ilyet még nem élt meg egyikünk sem. A megszokott napi rutin megváltozott, unalmasan telt az első pár nap. Aztán természetesen elfoglaltam magamat, gitározással, illetve stúdió-technikai dolgokkal töltöttem a napjaimat. Szükségesnek éreztem azt, hogy tovább fejlesszem a tudásomat a közelgő felvételek miatt. Beszéltem külföldi producerekkel (Adam Nolly Getgood – /Periphery, Red Seas Fire/, illetve Taylor Larsonnal) technikai dolgokról, ami hatalmas segítség a közelgő felvételezés szempontjából, ráadásul néhány készülő dalba is belehallgattak és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.

 

Gergely: A pandemia során egymás egészségére vigyázva – javarészt – online kommunikáltunk. Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy ez teljes átszervezést igényel egyéni- és zenekari tekintetben egyaránt. Megpróbáltunk mindent – amit csak lehetett – digitálisan megoldani. Ez nem mindig sikerült, de annyira azért nem is akadályozta a közös munkát, dinamikusan folytak a dolgok. Közben államvizsgám is volt, a srácok pedig erre való tekintettel kevésbé terheltek plusz munkával. Viszont most már én is teljesen bevethető állapotban vagyok, meg is kezdtük a basszus sávok felvételeit is. Sokat fejlődött a hangzásunk, amivel éveken át sokat szenvedtünk.

Hirdetés*



 

A napokban debütált az új klip és két nap sem telt el mire több ezres nézettséget generált a legnagyobb videómegosztón. Hogyan értékelitek az eredményt? Milyen visszajelzések érkeztek hozzátok? Mit szóltak maguk a szereplők hozzá? Megleptétek őket?

István: Személy szerint nagyon örülök neki, hogy sok emberhez eljut egy-egy dal. Tény, hogy jobban mutat, mintha 3-500 ember lenne rá mindösszesen kíváncsi, de ez inkább a kirakat része a dolognak. Nagyobb következtetésekbe bocsátkozni ebből még nem szabad. Azzal nyugtázom, hogy van némi figyelem rajtunk, jó az irány. Érdekli az embereket, hogy adni szeretnénk számukra valamit magunkból és ezt becsülik. Kár, hogy itthon kevésbé érezzük, de mi ezen már túltettük magunkat. Szerencsére helyben is vannak támogató és segítő szándékú emberek, akik ránk is számíthatnak minden körülmény között és ez így van rendjén. Ahogyan más sem, úgy mi sem felejtünk el dolgokat és az a sok ember, aki megfordult a csapatban vagy csak egy kicsit is segítette a munkálatainkat külsősként, most megemlékeztünk róluk. Ez afféle meglepetés volt tőlünk nekik. Mindenben, ami ez alatt az idő alatt épült, egytől egyig fontos munkát végeztek. Jó érzés volt olvasni a visszajelzéseiket vagy éppen élőben beszélgetni velük erről.

 

Péter: Az igazat megvallva engem nagyon meglepett, hogy a „nagy csönd” után, ennyi ember kíváncsi volt arra, hogy mit alkottunk. Úgy gondolom ehhez az is hozzájárult, hogy az emberek ki voltak „éhezve” új dalokra, átdolgozásokra és úgy gondolom, tőlünk ez teljesen szokatlan húzás volt. Mindenképp motiváló a jövőre nézve. Hála a pozitív visszajelzéseknek, nem volt rossz döntés ezt a dalt kihozni! A régi rajongókat egyfajta nosztalgia öntötte el. Volt olyan, aki azt mondta, hogy meg is hallgatja a Nincs Hitel vagy épp a Szemtől Szemben lemezt a dal örömére. A szó szoros értelmében mindenkit meglepett ez a klip, egyfajta boldogsággal töltötte el őket, hogy részesei lehettek a zenekarnak akár a kezdeti és az azt követő időszakokban. Számomra is nosztalgikus volt visszahallgatni ezt a dalt, amikor a végleges formáját kapta. Nem mellesleg olyan felvételek is előkerültek, amelyekre már nem is emlékeztem.

 

Gergely: Kellemes érzés látni, hogy ilyen sokan megtekintették ezt a videót. Többnyire pozitív visszajelzést kaptunk a közönségtől az új dal kapcsán, habár szokatlan tőlünk, hogy egy szál zongorával van előadva, még ha ez épp egy régebbi darab is. A rockzenei sajtó viszont kétkedve fogadta mondván, hogy nem hozzák le, mert nem illik a profiljukba, szóval inkább akkor keressük őket, ha a gitárok is szólni fognak. Debütált azonban néhány rádióban, telefonos interjú is készült, ami azért sokat segített a nézettség növelésében is. Kevesen tudják – főképp az újabb, fiatalabb hallgatóság részéről –, hogy ez még abból a korszakból való, amikor Félúton néven Peti, Feri, Zita és Pisti alkotta a zenekart. Fura volt belegondolni, hogy a dal születésekor én még második osztályos voltam körülbelül, azonban a mondanivalója teljesen átjön, s talán aktuálisabb, mint amikor született. A klipben szereplő személyek is megmosolyogták egy kicsit ezt a váratlan nosztalgiát.

 

Mindenki hozzátett egy kicsit a zenekar előéletéhez. Biztosan van számotokra is olyan ami kevésbé pozitív, és van ami csupa pozitív. Beszéljünk az utóbbiról. Kinek milyen az elmúlt évek legjobb emléke a Brain Drain eseményeit tekintve? (Meséljetek kérlek 1-2 történetet!)

 

István: Nagyon sok emlék köt az egészhez. Igyekszem a legkedvesebb pillanatokat felidézni, mert minden hullámvölgyet könnyebb átvészelni, ha ezek motiválnak. A legjobb sztorik még az első éveinkben történtek, amikor kamaszként minden hülyeségben benne voltunk és sokszor az esetleges tudatlanságból fakadóan alakultak ki vicces történetek. Amikor pl. zárlatosra kötöttük a lomostól vett szovjet erősítőt, hogy torzított hangot kapjunk vagy éppen kigyulladt a végfok próba közben, kész csoda, hogy egyáltalán ép bőrrel megúsztuk. Amikor a KSE indulójához készült a klip, akkor volt egy olyan verzió, miszerint focizunk, de arcba rúgtak, úgyhogy a labda nyoma ott maradt a fejemen. Egyik alkalommal a 2016-os EB miatt minden normális bérbe adható kisbusznak volt gazdája, nekünk azonban Pesten volt jelenésünk és akkor még nem volt ügyeletes járgányunk. Végül az utolsó utáni pillanatban került hozzánk egy olyan Toyota, amelyiknél az indulás pillanatában derült ki, hogy csak 3-as és 5-ös fokozat működik benne. Azt hittük, Fegyvernekig se érünk el vele, végül mégis teljesítettük a távot, a tehetségvadászat 2. helyét is sikerült megcsípni.

 

Péter: Az egyik legkedvesebb élményem mindenképpen a Hooligans előtti koncertünk volt még 2010-ből a helyi Birkafőző Fesztiválon. A Múzeum-kertben lévő színpadon játszottunk volna eredetileg, de a délutáni égi áldás miatt megcsúszott az egész program és pont fedésbe kerültünk volna a nagyszínpadon már felpakolt Hooligans-szel. Már csendben el is könyveltük, hogy körülbelül üres nézőtérnek fogunk játszani, pedig mennyi ideje próbáltunk bekerülni, hogy bizonyíthassunk. A Hooligans azonban, amikor értesültek a kialakult helyzetről, azonnal felajánlották, hogy lépjünk fel a nagy színpadon előttük egy 40 perces műsorral, ők még úgyis ráérnek várni egy kicsit és akkor mindenkinek jó lesz. Nagyon meglepődtünk ezen az önzetlen gesztuson és azonnal pakoltunk is felfelé. Emlékszem, amikor felmentünk a színpadra, 3000 ember ott állt, mi pedig nyeltünk egy nagyot. Óriási kockázat volt egyébként, hiszen az volt az első fellépésünk úgy, hogy Pisti vitte az éneket, előtte egyszer sem próbáltuk ki élesben. A buli végén lefelé jövet a Hooligans tagjai lepacsiztak velünk és külön gratuláltak. Ez igazán maradandó élmény marad számomra.

 

Gergely: Számomra a helyi motoros találkozós bulik, illetve a klip forgatások a legmaradandóbbak. Ezek rendszerint jó hangulatban telnek, habár azért tudatos előkészületeket is kívánnak, elég, ha a Bál az operában c. feldolgozás forgatására gondolok. Amikor csatlakoztam, Peti és Pisti lefektette a szabályokat, például az egyik szerint minden koncerthez és kliphez a lehető legprofibban kell hozzáállnom, én pedig igyekszem a maximumot hozni. Fontos, hogy amikor a színpadon állsz, ott nem egy utcáról odatévedt ember hatását kell kelteni, hiszen nem egyetemista, tanár, ügyvéd, segédmunkás, gépkezelő, esetleg bármi más vagy, hanem ott és akkor előadó-művész. A közönséget tisztelni kell, ezért fontos a jó teljesítmény mellett a megjelenés és a kommunikáció is.

A BrainDrain zenekar teljes, nagyszínpados felállása

A klip után pedig lesz lemez is ha jól tudom. Arról már beszéltünk, hogy zajlanak a munkálatok, de lehet-e valami közelebbit tudni? Egyáltalán lesz-e olyan alkalom ahol most megjelentek és megszellőztetitek például az egyik dalt? Biztosan sokan bíznak abban, hogy a kialakult helyzet ellenére elmaradó fesztiválok sokasága mellett azért találkozhatnak majd veletek. Például egy tiszaörsi veteránon sem lett volna rossz veletek találkozni, de sajnos 2020-ban az a rendezvény elmarad.

 

István: Különös, de a veterános eseményre még soha nem kaptunk felkérést. Lehet, hogy szimpla véletlen, de az is lehet, hogy nem hiába, ezt nem tisztem eldönteni. A 2020-as karcagi motorostalálkozó első napján viszont játszani fogunk, méghozzá abban a felállásban, ahogyan a lemez készül. Nem hárman, hanem öten dolgozunk és zenélünk rajta, így ott is 5 ember áll a színpadon a műsor alatt. Ez a plusz két tag Perge Adrián és Cservenák Marianna. Előbbi a SenoR zenekarból lehet ismerős a helyieknek, utóbbi viszont egy délvidéki művésznő, aki több tehetségkutatót is nyert énekhangjával. Rengeteg ötletet valósítottunk meg zenei értelemben. Most az egyszer ösztönösen, de nagy odafigyeléssel mentek a dolgok. Nem skatulyáztuk be a dalokat, hogy csak kemény vagy csak slágeres legyen. Több hangszínt kipróbáltam ének terén és a dobon is rengeteget sikerült fejlődni. Biztos vagyok abban, mindenki megtalálhatja majd rajta, amit szeret, mivel lesznek kontrasztok. Szövegileg a direktséget ezúttal teljesen kizártam, így sokkal nagyobb tér állt a rendelkezésemre. Más oldalamról ismerhetnek meg azok, akik esélyt adnak az új lemeznek és végig is hallgatják. 9 dal már készen áll, de ez biztosan nem a vége. Ami pedig ezen dalokat illeti, biztosan adunk belőle ízelítőt szeptember 18-án.

 

Péter: Az a célunk, hogy minél jobb albumot hozzunk ki, így sok időre van szükségünk. Lesznek keményebb dalok, illetve a kliphez hasonló dalok is, de bátran mondhatom, egytől egyig komplex művek lesznek rajta. Csomó új dolgot próbáltunk ki, hangolásokat, hogyan is szólna jobban az adott dal. Kevesen értik meg, hogy ha felveszel például egy dalt, akkor lehet, hogy 2 hét múlva annyit érlelődik benned, hogy találsz valamit, amivel másabbá, jobbá teheted és ha ezt akkor nem teszed bele, később bánni fogod. Megpróbáltuk azt is, hogy folyamatosan termeljük a dalokat, ötleteket, de rájöttünk, hogy így készülnek a tipikusan közepes, összecsapott eredmények, ráadásul rövid távon ki is égtünk. Ezt a hibát most nem akarjuk elkövetni, hiszen bizonyítanunk kell, hogy tudunk szintet lépni és komolyabb dolgokra is képesek vagyunk. Reményeink szerint mindenkinek tetszeni fog a lemez. Mi is nagyon várjuk, hogy elkészüljön.

 

Gergely: Sokan azt gondolják, hogy úgy készül egy lemez, hogy megy a zenekar, gyorsan megír 10 dalt és felrántja 3 hét alatt. Biztosan működik ez egy olyan csapatnál, ahol külön személyzet segít a szöveg- vagy dalírásban, a technikai dolgokban vagy akár a produceri munkában. Valószínűleg az ilyen csapatok esetében a zenésznek kizárólag az a feladata, hogy zenéljen, stúdiózzon, klipet forgasson, civil munkája kevésnek van. A mi esetünkben csak magunkra számíthatunk, ráadásul összhangban kell lennie a munkahelyi elfoglaltságokkal. Ráadásul nem minden vezetés nézi jó szemmel, hogy például pénteken 1-2 órával hamarabb el kell(ene) jönnöd, hogy odaérj a saját koncertedre időben. Ha ez nem lenne elég, a kialakult helyzet miatt a felvételek sorrendjén is változtatnunk kellett, de ez nem befolyásolja a végleges verziókat majd, ebben biztos vagyok. A távollétem alatt sokat haladtak a többiek, meg is lepődtem ezen. A dalírás és felvételi munkálatok mellett azonban a koncertlehetőségeket is figyelemmel kísérjük, hiszen várható, hogy a korlátozások feloldása után mindenki meg akarja rohamozni a különböző helyszíneket, így résen kell lennünk, mert szinte biztos vagyok benne, hogy örökölni lehet majd csak a lehetőségeket. Nagyon várjuk már, hogy újra játszhassunk, hiszen – ahogyan Pisti is említette az interjú elején – a közönségnek éltető ereje van, ami döntő befolyással van egy zenekar életére. Ha ez nincs, minden munka kárba vész, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.

 

Köszönjük az interjút és az elhangzottak után pedig nem is lehet kérdés, hogy várjuk-e a szeptemberben 18-at!

No Comment

POPULAR POSTS

Ajánlat




Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: