Beküldött fotó

Bota Ágnes: Fénysugár

Az ősz a spontán és valódi örömök évszaka, még akkor is, ha szürkének látjuk. A színes kavalkád mindig elbűvöl, ahogyan a természet ontja a szivárvány színeiben pompázó, csodás leveleit, melyet szőnyegként borít a lábunk elé. Látom, ahogyan elfáradt, eljött a jól megérdemelt pihenés, szerencsés vagyok, mert láthatom, ahogyan aludni tér.

 

Még messze volt az este, de már az eget befonta a szürkület köde. Hirtelen köszöntött be a zord idő, éreztem a hideg leheletét, a szélben csapkodó fagyos esőcseppeket. Egyedül maradtam. Az ablakhoz lépve homályosan körvonalazódtak a dombok. A karámban a lovak megriadva körbe, körbe futkostak, megérezhettek valamit és megriadtak. A táj komor lett és félelmetes. Hallottam a fák morajlását és a kutyák szűnni nem akaró ugatását.

 

A kandallóban ropogott a tűz, a kezembe a forró teámat szorongattam, közben találkoztam a félelmeimmel. A gondolataimat próbáltam irányítani, nem akartam, hogy eluralkodjon rajtam a vészjósló rosszidő szele.

 

Próbáltam valami szépre gondolni, hiszen pár hete még élveztem a napsütést, jártam az igaz szerelem útján. Láthattam természeti csodákat. Mindezt Zemplén hegyei között a szlovák határ mellett, Telkibányán. Teljes mértékben ráillik a jelző: a pihenés és feltöltődés szigete, Zemplén ékköve.

 

A falunak ősi kincsei vannak. Itt található az Árpád-kori királyi bánya, amely a falu alatt rejtőzik, most már örökre.

Gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként is, mivel úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak. Akkoriban arannyal és ezüsttel megrakott csillék közlekedtek a föld alatt. Aztán a nyugatról beáramló olcsó arany miatt, már nem volt gazdaságos a termelés, így sajnos berobbantották a bányákat. Milyen jó volna, ha visszacseppenhetnénk a múltba és láthatnánk az arany-, és ezüst kincseinket.

 

A varázslatos hely megihlet mindenkit. Főként a szerelmesek mentsvára. Bár sokan túrázni érkeztek, hiszen Zemplén hegyei, a fenyvesek csodás kirándulást ígérnek. Engem mindig energiával tölt fel, sokáig érzem pozitív hatását, az élmények által újra gazdagabb leszek.

 

A szállásom a volt Károlyi Vadászkastélyban volt, ma szállodaként üzemel, a gyönyörű faborítású Ezüstfenyő Hotel, mely a fenyvesek árnyékában, az erdő szélén várja a természet szerelmeseit.

A kedves fogadtatás nem maradt el, bár meglepődtek, hogy egyedül érkeztem. Megérkezésem első óráját a kedvenc koktélommal ünnepeltem egyedül, hiszen a medence csak engem várt. Még az sem zavart, hogy hideg volt a víz. Halak jegyében születtem, imádom a vizet, így kihasználtam az időt és az egyedüllét örömét és elfelejtettem az utazás fáradalmait.

 

Még aznap délután fűtött a vágy és elzarándokoltam a híres beszélő kopjafás temetőhöz, ahol tölgyfából készítették a kopjafákat. Azért nevezik „beszélő” kopjafáknak, mert szöveg rávésése nélkül is meg lehet tudni az elhunyt korát, nemét, és még a testalkatát is.  Minden fajta díszítőelemtől mentes, egyszerűek és méltóságteljesen állnak az örökké valóságnak.

 

A másik csoda az Alexandriai Szent Katalin Ispotály és Kápolna. Az ispotályt a szegény betegek gondozására hozták létre, ugyancsak a középkorban. Szent Katalin volt a telkibányai bányászok védőszentje, így róla nevezték el a kápolnát.

 

Ideje volt visszasétálnom a gyönyörű erdőbeli szállásomra. Várt a finom vacsora. Zemplén erdeiben is terem a vargánya, a gombák királya. Számomra a legfinomabb eledel egyike, így krémleves formájában fogyasztottam vacsorára. Valamint, energiapótlásnak nem hagyhattam ki, az isteni finom túrósdesszertet.

 

Még alig múlt el a nap, de én már vártam a holnapot. Nagyszerű túrát terveztem magamnak, hiszen kifogyhatatlan a természeti csoda. Zemplénben található egy jégbarlang, a különlegességét az adja, hogy a résnyire kitárt bejárata mögött, megdöbbentően hideg levegő áramlik ki, még a legforróbb kánikulában is. Sajnos nem látogatható. Közben az óriás fenyők között járva törpének éreztem magam, sokszor még a napsugarai is nehezen törnek utat maguknak. Isten szabad ege alatt a természet csodás és titokzatos, a nagyérzések varázslója.

 

A világ kincséért sem mulasztottam volna el felkeresni, Zemplén egyik legromantikusabb helyszínét, ami Mátyás király és Szép Ilonka legendáját őrzi.

Telkibányán él egy rege, miszerint Mátyás király ifjú korában, egy vadászat alkalmával itt találkozott egy fiatal lánnyal, Szép Ilonkával, ezeknek a pásztoróráknak az emlékét őrzi Mátyás király kútja.  A kúttól néhány méterre Szép Ilonka jelképes sírja található. A történet szomorú, hiszen az ifjú vadász elhagyta a vidéket, a lány pedig bánatába belehalt. A forrás őrzi emlékét.

„A szíve csendes már, mint a vadon, csak a forrásnak beszél a halk nesze.”

 

A szomorú történetet a legkedvesebb népdalom teszi még érzékibbé:

„Megkötöm lovamat, piros almafához

Megkötöm szívemet, gyönge violámhoz

Lovamat eloldom, mikor a Hold felkel

De tőled violám, csak a halál old el.

 

Mindig megérintenek e sorok, átérzem a múltat, mintha egy röpke pillanatra belecseppentem volna, a rég múlt időkbe. Aztán visszatérek a jelenbe, ahol minden más, talán még a szerelem is, de hiszem, hogy létezik még igaz és hű szerelem.

 

A zempléni hegyek őrzik tovább a titkot, csak azok fejthetik meg, akik szívében ott él a szerelem törvénye. A hely csodás mivoltát csak az tudja birtokolni, aki ellátogat a legendák erdejébe, rátér a titkos erdei ösvényre és átérzi a múlt szellemét, varázsát, mely fényt gyújt lelkünk sötétjében.

No Comment

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: