Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugati, a Jászság déli határán fekvő település. Jászberénytől kb. 15 km-re, délre fekszik. Szomszédos települések: Jánoshida (kb. 5 km), Tápiógyörgye (kb. 8 km).
Vasúton a MÁV 82-es számú, Hatvan–Szolnok közötti villamosított vonalán érhető el. Vasútállomása a Jászboldogháza–Jánoshida nevet viseli.
Közúton a 32-es főútról Jánoshida felől érhető el, illetve a Jászberény–Jászboldogháza közötti mellékúton, amit Imrédy útnak hívnak, mert Imrédy Béla építtette. Megközelíthető még a Tápiószele (311-es főút) – Tápiógyörgye–Jászboldogháza közötti úton is.
Régészeti leletekben főként a Csíkos nevű határrésze gazdag, ahol réz-, bronz-, szarmata- és népvándorlás kori tárgyak kerültek elő. Különösen jelentős volt a 251 síros avar temető feltárása.
A település nevét egy Mátyás korabeli oklevélen 1458-ban említik először, Boldoghaza néven. Majd olvashatjuk Bódogház /1550/, Boldogh Zallas /1567/, Boldogháza /1699/, Jászboldogháza /1960/ névalakokban is. Minden valószínűség szerint eredetileg is jász település volt, erre utal a Boldogszállás elnevezés is. Nevében a “Boldog” előtag az eddigi ismereteink szerint a “gazdag” személynévből keletkezett, a “-háza” utótag pedig a megtelepült életmódra utal. A hatvani szandzsák 1550-es összeírásakor 26 férfi lakost találtak a településen. 1567-ben pedig 14 gazda és 2 zsellércsalád lakta. Nem tudni pontosan mikor pusztult el a falu, de a későbbi összeírásokban már nem szerepel. 1667-ben említik újra, mint Berényhez tartozó pusztát.
A redemptio idején (1745-ben) Boldogházáért a megváltási összeget Jászberény fizette ki 8000 rajnai forint értékben.
A XVIII. században gyakran lakatlan, s csak legelőként használják. 1852-ben már ugyan vannak rajta tanyák, de állandó lakossága még hiányzik. Csak az 1850-es években, a tagosítás befejezésekor szaporodott meg a lakosság a pusztán. A változás csak az 1870-es évek után volt tapasztalható. A Hatvan -Szolnok közötti vasútvonal megépülése (1873) kedvezően hatott a település fejlődésére. A lakosság számának növekedése egészen a XX. század közepéig tartott, s ez a folyamat indította el a települést a fejlődés útján. Kialakult a tanyavilág öt központban (Csíkos, Tápió, Alsóboldogháza, Boldogháza, Sóshida), ahol iskolák, olvasókörök létesültek. Ezeken a területeken 500 családi házban körül belül 3000 ember élt. Az itt lakók 1946-ban döntöttek arról, hogy Boldogháza önállóvá válását kérik, melyet július 1-jei dátummal dr. Bibó István engedélyezett.
Ettől a kortól számítjuk település jelenkori történelmét.
2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
A település neve az egykor „gazdag” értelemben használatos „boldog” melléknévből származik.
A korábbi – eddig közzétett – településeket ide kattintva tekinthetik meg.
Forrás: wikipedia fotó: wikipédia, és youtube
videk.ma
