Beküldött fotó

Zenész, aki informatikát és okostelefon-használatot oktat látássérülteknek – Interjú Erdős Viktorral

A huszonöt esztendős fiatalembernek idén minden sikerült: diplomát szerzett a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán klasszikus hegedű szakon. Összeházasodott szerelmével, Júliával. Két éve pedig a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületénél (JNSZMVAKOK) dolgozik. Teljes életet él. A sok megpróbáltatás után mára sínen van az élete, de a többit mesélje el ő maga.

 

Zana Anita: Honnan a zene szeretete? 

Erdős Viktor: Óvodás koromban figyeltek fel a tehetségemre. Mészáros Ferenc tanárbácsinál tanultam meg az alapokat. Bár szüleim az elején nem rajongtak a hegedű hangjáért mindvégig támogatták zenei tanulmányaimat. Óvodás koromban diagnosztizálták a hallássérülésemet, nyitott szájpadlással születtem, és ennek következtében romlott a hallásom. Két éve egy pályázat révén egy speciális hallókészülékhez jutottam, amely nagyban megkönnyíti a mindennapjaimat. Majd retina problémák miatt látásom is egyre romlott. Jelenleg már csak az egyik szememmel látok körülbelül három százalékot, szakkifejezéssel élve aliglátó vagyok. 

Erdős Viktor. Beküldött fotó

Z. A.: Sokan kérdezhették, hallássérültként hogyan lehet zenélni?

E. V.: Úgy gondolom, a beszéd értést nehezítő, hangerőben mért halláscsökkenés nem egyenértékű a zenei hallással. A magas és üveghangok meghallása jelent némi nehézséget számomra, de kellő gyakorlással ezek is mennek. Az általános iskola után egyértelmű volt, hogy zenei középiskolába megyek tovább, és az is, hogy egyetemi tanulmányaimat is a zene területén kezdjem el. 

 

 

Z. A.: Mesélj egyetemi tanulmányaidról!

E. V.: Nappali tagozaton végeztem el az egyetemet, úgy, hogy tanulmányaim ideje alatt több műtétem is volt. Időközben főtárgy tanárom is elhunyt, és a koronavírus-járvány is megnehezítette az utolsó szemeszteremet. A vizsgakoncertem is online volt, ami szintén eléggé nehezített körülmény volt számomra, de úgy gondolom, a sok nehézség ellenére szerencsésen alakult az életem. Mindig éreztem az Isten támogató jelenlétét.  Az elmúlt éveket ugyan nehezen éltem meg lelkileg, sok hullámvölgyön és hullámhegyen mentem keresztül. Úgy gondolom, ezek az élethelyzetek megtanították, hogy a döntéseimnek súlya van, és ezek által lettem igazán felnőtt. A diploma megszerzésével lezárult az életem egyik szakasza, jöhet a következő! 

 

Hirdetés*



Z. A.: A munka világába hogyan csöppentél bele? 

E. V.: A látásvesztésem után a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületéhez fordultam segítségért. Az egyesület elnöke, Pesti Zoltánné az akkor induló pályázat keretében tudott munkát ajánlani, így kezdetben pályázatfigyelő és adminisztrátor voltam. Majd a szervezet Elemi Rehabilitációs Központjában lettem informatika és okostelefon-oktató. Fontos számomra, hogy sorstársaimnak segíthetek. A „fogyatékossággal élő emberek világa” sosem állt tőlem távol, hiszen a családomban többen is látássérültek. Hivatásomat könnyíti, hogy informatikából érettségiztem, majd pedig az ECDL tanfolyamot is elvégeztem az Óbudai Egyetemen. Szeretem a munkámat és a közösséget, ahol dolgozhatok.

 

 

Z. A.: Nagyon fiatal vagy még. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

E. V.: Most szeptemberben volt az esküvőm. Szeretnék feleségemmel lassan családot alapítani. Továbbra is fontos számomra sorstársaim segítése, de zenei diplomám révén, alkalomadtán szívesen dolgoznék esetleg egy kamarazenekarban vagy kipróbálnám magam rendezvényszervezőként, hangtechnikusként is.

Zana Anita, JNSZMVAKOK

No Comment

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat

Close
%d blogger ezt szereti: