JNSZMVAKOK : A sorstársak közössége mint új lehetőség – Interjú Máté Gáborral

Máté Gábor egy nagyon kellemes orgánumú férfi, masszőr. Idejekorán megismerte mit jelent a látóideg-visszamaradás, és igazi értékes tagja a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének. Munkaszeretete, élethez való hozzáállása miatt örülök, hogy nemrégiben beszélgethettem vele – közölte médiánkkal Zana Anita.

Zana Anita: Talán mondhatjuk azt, hogy a látásod ilyen módon történő elvesztése nem egyedi. (Már több beszélgetőtársam is mesélt hasonlót.)

Máté Gábor: Látóideg visszamaradásom van. A látásomat fokozatosan veszítem el. Általános Iskola ötödik osztályától minden tantárgyból szóban feleltem. A látásom fokozatos elvesztésének a feldolgozása időbe tellett, de ma már kiegyensúlyozott életet élek.

Z. A.: Masszőrként dolgozol már hosszú évek óta, de nem volt egyenes az idevezető út.

M.G.: Igen, sok mindent csináltam még eljutottam odáig, hogy masszőr lehessek. Felnőttként érettségiztem le, majd egy rákóczifalvi sorstársunk segítségével jutottam el a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete jogelődjéhez. Itt a látássérültek megyei egyesületénél sok segítséget kaptam. Az Egyesület pont olyan látássérülteket keresett akkoriban, akik masszőrök szeretnének lenni. Együtt végeztem el a masszőr iskolát, mások mellett a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesület mostani alelnökével Hulimai Jánossal.

 

Hirdetés*

 

Z. A.: Úgy veszem ki a szavaidból hogy fontos szerepet tölt be az életedben az Egyesület?

M.G.: Az Egyesület által egy új perspektívát kapott az életem, persze ehhez kellett az is hogy ezzel a lehetőséggel éltem és élni akartam.

Z.A. Jelenleg hol dolgozol?

M.G.: A Teljes Életért Nonprofit Kft. által működtetett masszázsszalonban dolgozom napi hét órában Szolnokon. Frissítő masszázzsal várom a vendégeimet. Tagja vagyok a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarájának is. A Szolnok és Rákóczifalva közötti napi két utazást a cég finanszírozza és egy szállító szolgálat segítségével oldom meg a munkába járást.

Z. A.: Tíz év múlva hogyan képzeled el az életed?

M. G.: Most 53 éves vagyok, és bízom benne, hogy tíz év múlva is dolgozom még. Akkora már unokáim is nagyok lesznek, és reményeim szerint számíthatok rájuk. Bár időnként most is szeretek lustálkodni, tíz év múlva úgy gondolom, hogy talán még több időm lesz rá.

No Comment

POPULAR POSTS

Ajánlat

Társadalmi célú felhívás*

Ajánlat




Close
%d blogger ezt szereti: